Hát igen! Eljött az idő és mostmár nem csak az UH-on észlelhető a picurkánk (aki lassan már nem is olyan picurka), hanem a pocin-pociban is kívül-belül.
Szívesen megosztanám ezt az élményt, de sajnos nem tudom megtenni, pedig hihetetlen érzés! Az UH-ot lehet képen rögzíteni, a szívhangot fel lehet venni, de ez a mocorgás, amit belül, közvetlenül tapasztalok leírhatatlan és csodálatos. Ami apucival és a környezetemmel megosztható mindebből, az hogy már nem csak pocin belül, hanem a poci felszínén is határozottan érezhető a kisbabánk fészkelődése.
Eleinte főként délelőttönként és leginkább a nyugis-ücsörgős pillanatokban lettem rá figyelmes, de mostmár a nap bármely szakaszában képes produkálni magát. És egyre kevésbé szégyenlős a drága. Először csak nekem mutatta meg magát, és amint más is próbálkozott vele, hogy érezze, azonnal abbahagyta a rugkapálózást, de most a hétvégén - igaz családi körben - de mindenkinek bemutatkozott. Igazi kisbaba! Tényleg annyit lehet ébren már most, mint amennyit majd kint fog. Csak most még könnyebb etetni, elaltatni. ;)
Ami óriási dolog számomra és úgy érzem, hogy nagyon kis figyelmes Tőle, hogy olyankor, amikor hosszabb ideig nem tudok odafigyelni rá és már hiányolom a mocorgását, akkor amint a pocimra teszem a kezem, megnyugtatásként azonnal jelez, hogy 'itt vagyok, jól vagyok!' és hihetetlen módon ott kalimpál a kezecskéjével, lábacskájával, vagy akár a fejecskéjével, ahol hozzáérek a pocihoz. :)
Már most egy csodatündérke! :-D
Szívesen megosztanám ezt az élményt, de sajnos nem tudom megtenni, pedig hihetetlen érzés! Az UH-ot lehet képen rögzíteni, a szívhangot fel lehet venni, de ez a mocorgás, amit belül, közvetlenül tapasztalok leírhatatlan és csodálatos. Ami apucival és a környezetemmel megosztható mindebből, az hogy már nem csak pocin belül, hanem a poci felszínén is határozottan érezhető a kisbabánk fészkelődése.
Eleinte főként délelőttönként és leginkább a nyugis-ücsörgős pillanatokban lettem rá figyelmes, de mostmár a nap bármely szakaszában képes produkálni magát. És egyre kevésbé szégyenlős a drága. Először csak nekem mutatta meg magát, és amint más is próbálkozott vele, hogy érezze, azonnal abbahagyta a rugkapálózást, de most a hétvégén - igaz családi körben - de mindenkinek bemutatkozott. Igazi kisbaba! Tényleg annyit lehet ébren már most, mint amennyit majd kint fog. Csak most még könnyebb etetni, elaltatni. ;)
Ami óriási dolog számomra és úgy érzem, hogy nagyon kis figyelmes Tőle, hogy olyankor, amikor hosszabb ideig nem tudok odafigyelni rá és már hiányolom a mocorgását, akkor amint a pocimra teszem a kezem, megnyugtatásként azonnal jelez, hogy 'itt vagyok, jól vagyok!' és hihetetlen módon ott kalimpál a kezecskéjével, lábacskájával, vagy akár a fejecskéjével, ahol hozzáérek a pocihoz. :)
Már most egy csodatündérke! :-D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.