Az utóbbi napokban kipróbálgattam az ajánlott technikákat. Oldalfekvés, (1.) felhúzott lábak és ilyenkor párna a térdek közé, a másik oldalfekvős póz (2.) alsó láb kinyújtva, felső felhúzva, ami alá párna kötegek kerülnek, úgy hogy szinte vizszintesen legyen. Igaz valami hasonlóakat próbálgattam én is ösztönszerűen, de nagyon jó kis tanácsok voltak és egy-egy kicsit mindegyik segített! :) (3.) A hát kitámasztása sima vagy szoptatós párnával, így félig oldalt - félig háton fekvő helyzetet elérve.

A has alátámasztást párnával még nem gyakoroltam, pedig biztosan nagyon jó lenne a kicsikénknek, ha nem 'lógna' a pocimmal együtt. Ennek kitesztelése még hátra van, de csak óvatosan.

Tehát az új segédeszközös alvási pozíciók kényelem szempontjából bejöttek, de a babóca éjszakai mozgáskultúrája így is elég gazdag maradt :), másrészről pedig a csontjaim (forgó és comb) még mindig rakoncátlankodnak a pihenős órákban. A hugom szerint a csipőcsont tágulása miatt is lehet (családi örökség, hogy megérezzük). Úgyhogy arra a következtetésre jutottam, hogy ez ellen bármit teszek, ha akarja, akkor megérzem.

Eszembe jutott róla Juhász Gyula verse, ami anno az esküvőnkön is elhangzott: "Nem tudom mi ez, de jó nagyon! Fájása édes, hadd fájjon, hagyom! Ha balgaság, ha tévedés ám legyen! Ha szerelem bocsásd ezt meg nekem!" - És hát ez szerelem a javából, minden édes fájásával együtt - immár hármónké, EGYÜTT!

Már nem küzdök ellene. ;) Igaz tegnap még úgy terveztem, hogy hamarabb hazamegyek a melóból, hogy lepihenjek kicsit, hátha sikerül egy kiadósat aludnom. Ennek ellenére hazaérve elkezdtem pakolászni - megjelent a fészekrakási ösztön - és  helyet csináltam a másik szoba szekrényében, hogy a leendő gyerekszobából minden nem oda való ruhát, dolgot ki tudjak paterolni az új helyére. A párocskám is igencsak tevékenyen részt vett. A munkát csak akkor fejeztük abba, amikor mindkettőnk gyomra észrevehetően jelzett a korgásával, hogy már régen átléptük a vacsiidőt. Úgyhogy megvacsiztunk, majd néhány apróbb simítás és aznapra elégedetten befejeztük ... volna ... ha nem én lennék. De még be kellett üzemelni a legújabb szerzeményünket, amit a kicsi lánykán kényeztetésére vettünk néhány napja: a babakocsit! De erről majd legközelebb ;)

Tehát tegnap nagyon felpörögtünk, és hullára fáradtunk. Mit gondoltok ezek után hogyan aludtam? Hát egy óriásit! Igaz hajnalban most is felébredtem, hogy fájok, de egy apró séta után úgy aludtam vissza mint a huzat :) Úgyhogy ma ismét itt vagyok fitten és üdén! :-D :-D :-D