Babuci

Egy régebbi bejegyzésben már említettem ennek szép kis könyvnek a címét, méghozzá akkor, amikor ajándékba megkaptam és elkezdtem olvasni. :)

A könyv két részből áll. Az első felében általánosabban, mégis részletesen leírja, hogy már a pociban elkezdődik a kis babuka személyiségfejlődése, mert már ott hatnak rá a külső történések (zajok, események) és a kismami érzései, mindazzal együtt amit megél. Tehát igazi szimbiózus ez, aminek során a kis csöppünk már most képet kap az anyucin keresztül a világról, ami formálja Őt. Másrészről pedig, ami nagyon érdekes és nincs a köztudatban, hogy a kis apróságunk nem csak fogja a világ dolgait, de egy odafigyelő és fogékony anyuci segítségével Ő is képes megmutatni magát, személyiségét, igényeit. Szinte felfoghatatlan, ugye? Minderre a könyv második részében kaphatunk bizonyítékokat, ahol a kismamik mesélnek a - könyv szerzői által felépített - baba-mama kapcsolatanalízis során megélt élményeikről. Ezeknek az élményeknek az olvasását beosztottam, ahogy a minden napra egy mesét szokás, és nemrég értem a végére. Itt egy kicsit a módszerbe is betekintést nyerhetünk, aminek az első lépése, hogy a kapcsolat felvételéhez először a saját méhünket kell megszólítani és bebocsátást kérni a kisbabánkhoz, majd utána találkozhatunk a kicsikénkkel, ha Ő is felkészült rá.

Ezzel kapcsolatban volt egy kis saját élményem is. Reggelente, főleg amikor kicsit fáradtabban, törődöttebben sikerül ébrednem, akkor le szoktam ülni a fotelba és hallgatok egy kis babazenét a lánykánkkal. Megfigyeltem, hogy Ő is nagyon szereti ezeket a dallamokat, úgyhogy nagyon meghitt pillanatok tudnak lenni, amikor kettecskén leülünk egy kis zenehallgatásra. :) Ilyenkor becsukom a szemem, átadom magam a zenének, lazítok kicsit és a kicsikémre figyelek. Egy alkalommal automatikusan jött, hogy én is megkértem a méhemet, hogy engedjen be a kis babócánk birodalmába ... és egyszer csak (érzésem szerint) ott voltam és ott ültem vele kettecskén egy buborék formájú pihe-puha sátorkában, mint anya és lánya valami cinkos kis összebújós beszélgetés során, amikor azokat a bizonyos első és legfontosabb élményeket-érzéseket beszéljük meg. Erre a közelségre, meghittségre mindig is emlékezni fogok. Talán ez az, amit az én szüleim, testvérem is megéltek velem kapcsolatban és még ki tudja mennyien az életem során. Ez az érzés a feltétlen, odaadó szeretet és bizalom érzése... @-'--

A másik ilyen alkalom során leültünk egy kis pihenésre, mert ahogyan írtam ezek a zenék szépen megnyugtatják a mi kis örökmozgónkat. Így együtt pihikéztünk a megszokott módon. Viszont egyszercsak egy kis lágy, mégis mozgalmas chelston-szerű zene következett, amire legszívesebben én is táncra perdültem volna. Na nem kellett ennél több a kis Nikókának sem, azonnal őrült mocorgásba kezdett a pocimban. ;) Utána pedig, amint ismét nyugodtabb dallamokban folytatódott a zene Ő is megpihent ismét. Tényleg nagyon igaz, hogy milyen élénken reagálnak a környezetükre, az anyucira.

Ez alapján továbbra is fontosnak tartom felkészíteni Őt a doktor bácsis találkozásokra, hogy az UH-okat ne meglepő bekukucskálásnak, a saját életterének megsértésének élje meg.

Másrészről a könyv hasznos segítséget ad abban, hogy hogyan lehet a leválás folyamatát előre mind az anyuci, mind a babuci számára elfogadhatóvá tenni. Mindez nagyban segíthet a szülés folyamatában, később pedig a kisbabánk önállósodásásban.