Mivel a párommal mindketten nagyon szeretjük a gyermekeket, megszületett a közös döntés, hogy jöhet az első csimota. Mire ide eljut az ember, hogy ez megfogalmazódjon, addigra megfigyeli az ezzel kapcsolatos érzéseit, tudatosan átgondolja, és dönt. Utána pedig hagyja a dolgokat megtörténni. Szerencsés esetben a terv azonnal teljesül. De néha az élet nem ugyanazt a forgatókönyvet szánja nekünk, mint amit mi elképzeltünk.
Ilyenkor izgalom, félelem költözhet a szívünkbe, elfedve a boldog babavárás (vagy más cél elérésének) kellemes érzését, és helyette előtérbe kerül az akarás, a dolgok minden áron való megoldása. Amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt elterveztük, úgy érezzük hogy kicsúsznak a kezünk közül és még erősebb kontroll alá próbáljuk vonni. Ilyenkor felborulhat az egyensúly, a megoldás keresése monoton küzdelembe csaphat át.
Itt említenék meg egy nagyon kedves barátnőm, Lili által ajánlott Paulo Coelho könyvet, aminek a  témája az igazi "Carpe Diem!", magyarul: "Élj a mának!". Rávilágít arra, hogy hogyan közelítsük meg az életet, hogy kikerüljünk ebből a mókuskerékből és élvezzük az élet adta csodákat. Az első lépést megtettük, az első béklyó lekerült :)
Ekkor hozta a sors az életembe a következő könyvet, Erika segítségével: Lux Elvira: Anyának születtem? címmel. Azt hiszem ebben a könyvben nem a téma hosszú boncolgatása és megoldási lehetőségének keresése fogott meg, mivel a pszichológiához ilyen szinten nem értek, analizálni magam pedig végkép nem sikerülne, de a könyv első lapjain egy számomra fontos és megragadó mondat állt: "Akarom és Szeretném". Céljaink eléréséhez mindkettőre szükségünk van. Az akaratunkat könnyebb befolyásolni, viszont az amit szeretnénk az könnyebben megvalósul. Ezért érdemes e kettő egyensúlyára törekedni.
Azt hiszem ekkorra nálam az akarati tényezővel semmi gond nem volt, sőt erős volt mint a nyavaja! Hát itt a probléma! Hol az egyensúly? A kezdeti főleg érzelmi szál átcsapott a teljes kontrollba, gondolkodásba. Ha ezt felismertem, akkor irány az egyensúly ;)
Nagy kérdés, hogy hogyan lehet mindezt megvalósítani. Többféle módszer lehetséges, de amit legfőképp tehetünk az az, hogy figyelünk. Figyelünk az életünkbe kerülő dolgokra, mert észrevétlenül hozzák a megoldást.
Ekkoriban két meghatározó dolog csöppent az életembe. Az egyik a jóga, aminek relaxációs technikái segítettek kicsit megzabolázni, lecsendesíteni a gondolataimat, akaratomat. A másik dolog pedig ismét egy könyv Erika barátnőm ajánlásával: Jools Oliver: Mínusz kilenctől tizenkettőig címmel. Ennek a könyvnek a magával ragadó stílusa pedig segített ismét felszínre hozni, átélni és felerősíteni az ilyen fokon régen tapasztalt tiszta 'szeretném' érzést.
A mérleg ismét helyrebillent, megtaláltam az egyensúlyt. Ekkor megjelent az érzés is, hogy elkészültem, kész vagyok. Felkészültem az anyaságra. És mégha hihetetlen is, de ettől kezdve nem váratott magára sokat :)
Úgy képzelem el az akarat és érzelem kettőssét, mint két színusz hullámot, hol az egyik, hol a másik kerül fölülre, de van egy pont, amikor metszik egymást, egy szinten vannak és ebben a pontban az egyensúly megvalósul, ekkor történnek a továbblépések. Előtte, amíg az egyik, vagy a másik kerül fölülre addig tapasztalatokat gyűjtünk, felkészülünk, lehet hogy közben egy-két egyensúlyi pontot is elszalasztunk, de egyszer mégis eljön az ideje, ráérzünk és egy ilyen kedvező időpontot meglovagolunk és beérünk a célba. ;)
Azután persze jöhetnek az újabb célok és újabb hullámzások, amelyek egymást is befolyásolják: EZ AZ ÉLET! :)