Tegnap nem voltam valami kommunikatív állapotban, így a bejegyzés is nagyon rövidre és tényszerűre sikeredett. Az elmúlt egy napban nagyon nehéz 24 órát éltem át.
A tegnapi dokilátogatással kezdődött az egész, ahol is az UH-n nagyon szép kis pulzáló embriócskát láttunk. Nagy volt az öröm, amíg a dokibácsi nem tájékoztatott minket, hogy a csöppség a mérete alapján 5-6 hetes babónak felel meg. Ekkor persze elkezdett járni az agyam, mert a hétvégén, vagyis 1 nappal ezelőtt már elvileg betöltöttük a 7. hetet is. Közben a dokibá elvégezte a még szükséges rákszűrést és vizsgálatokat, majd leült a gépéhez és konstatálta, hogy igen 7+1 hetes várandóságot ad ki az adatok alapján. Ekkor azért csak vettem a bátorságot és rákérdeztem, hogy hogyan is van ez a 7+1 és a babó mérete alapján 5-6 hét ... annyit dünnyögött az orra alatt, hogy lehet később fogant, de nem nagyon foglalkozott a dologgal. És - mintha a két dolog között akár összefüggés is lenne - még hozzátette, hogy IR esetén nagyobb a valószínűsége a vetélésnek. Persze ezt tudom, hogy így van, de az Adimetet szedve nem rosszabb a helyzet, mint más terhességben.
Igazi magyarázatot nem igazán kaptam a kérdés további firtatásakor sem. Hát maradt a bizonytalanság érzés, és a kérdés, hogy 'most akkor ennyivel kisebb lenne a babó?'
Persze jöttek a miértek ... vajon nem fejlődik rendesen? Dehát az nem lehet, hiszen olyan szép kis szívhangot láttunk. Persze a kétség egész nap ott motoszkált, kutattam a netet, kérdeztem a már babásakat tapasztalataikról. A biztató szavak hatására kicsit enyhült a szorító érzés. Persze tudtam, hogy a babó miatt sem jó ebben a felfokozott érzelmi állapotban élnem, főleg nem még két hétig, amíg újra visszamegyek az orvosomhoz.
Hát vettem a nagy bátorságot és felhívtam a pesti dokit, akitől az első UH után 1.5 hete már elköszöntünk és Ő kedvességével és orvosi magyarázataival azonnal megnyugtatott. A babó a korának megfelelelő méretű. Valószínűleg innentől kezdve lassacskán ismét visszarendeződött a vérnyomásom a fellegekből a megszokott normálisnál alacsonyabb szintre ;)
Miért van az, hogy a pesti dokikkal ellentétben a kisvárosi dokik (még a nem olcsó fizetős magánrendelésükön is) állandóan rohannak, még a konkrét kérdésre sem adnak teljes, odafigyelő választ? Pedig tapasztalatokat gyűjtve jópárat elfogyasztottam már...
Remélem, hogy jobb szülész, mint amilyen a kommunikációja. Állítólag így van. Nagyon remélem. Nem szeretnék babásan újabb dokit keresni. Örülnék, ha két hét múlva jobban alakulna a terhesgondozás nála. Szorítsatok!
A tegnapi dokilátogatással kezdődött az egész, ahol is az UH-n nagyon szép kis pulzáló embriócskát láttunk. Nagy volt az öröm, amíg a dokibácsi nem tájékoztatott minket, hogy a csöppség a mérete alapján 5-6 hetes babónak felel meg. Ekkor persze elkezdett járni az agyam, mert a hétvégén, vagyis 1 nappal ezelőtt már elvileg betöltöttük a 7. hetet is. Közben a dokibá elvégezte a még szükséges rákszűrést és vizsgálatokat, majd leült a gépéhez és konstatálta, hogy igen 7+1 hetes várandóságot ad ki az adatok alapján. Ekkor azért csak vettem a bátorságot és rákérdeztem, hogy hogyan is van ez a 7+1 és a babó mérete alapján 5-6 hét ... annyit dünnyögött az orra alatt, hogy lehet később fogant, de nem nagyon foglalkozott a dologgal. És - mintha a két dolog között akár összefüggés is lenne - még hozzátette, hogy IR esetén nagyobb a valószínűsége a vetélésnek. Persze ezt tudom, hogy így van, de az Adimetet szedve nem rosszabb a helyzet, mint más terhességben.
Igazi magyarázatot nem igazán kaptam a kérdés további firtatásakor sem. Hát maradt a bizonytalanság érzés, és a kérdés, hogy 'most akkor ennyivel kisebb lenne a babó?'
Persze jöttek a miértek ... vajon nem fejlődik rendesen? Dehát az nem lehet, hiszen olyan szép kis szívhangot láttunk. Persze a kétség egész nap ott motoszkált, kutattam a netet, kérdeztem a már babásakat tapasztalataikról. A biztató szavak hatására kicsit enyhült a szorító érzés. Persze tudtam, hogy a babó miatt sem jó ebben a felfokozott érzelmi állapotban élnem, főleg nem még két hétig, amíg újra visszamegyek az orvosomhoz.
Hát vettem a nagy bátorságot és felhívtam a pesti dokit, akitől az első UH után 1.5 hete már elköszöntünk és Ő kedvességével és orvosi magyarázataival azonnal megnyugtatott. A babó a korának megfelelelő méretű. Valószínűleg innentől kezdve lassacskán ismét visszarendeződött a vérnyomásom a fellegekből a megszokott normálisnál alacsonyabb szintre ;)
Miért van az, hogy a pesti dokikkal ellentétben a kisvárosi dokik (még a nem olcsó fizetős magánrendelésükön is) állandóan rohannak, még a konkrét kérdésre sem adnak teljes, odafigyelő választ? Pedig tapasztalatokat gyűjtve jópárat elfogyasztottam már...
Remélem, hogy jobb szülész, mint amilyen a kommunikációja. Állítólag így van. Nagyon remélem. Nem szeretnék babásan újabb dokit keresni. Örülnék, ha két hét múlva jobban alakulna a terhesgondozás nála. Szorítsatok!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Zsuci 2007.04.24. 21:51:42
Vigyázz Magatokra továbbra is, és meglátod, hogy csupa jó dolgok fognak ezután is történni Veletek!