Gyarapodtunk...
... amikor megszülettünk 3340 grammot nyomtunk
... a szokásos kezdeti súlyveszteség ( a 3. napon 3070 grammra) után a kórházból már kezdődő gyarapodással érkeztünk haza (a 4. napon) 3100 grammal
... a születési súlyunkat 1. hét 3. naposan értük el
... 2. hét 5. naposan már 3,5 kg-mal büszkélkedtünk
... és egy hónaposan, vagyis a mai napon meghaladtuk a 3800 grammot
gyors iramban közeledünk a 4 kg felé.
Eszünk is rendesen átlagban napi 7-szer.
Az 1. hét végére 50-60 grammokat egy szopizásnál
a 2. hét végére 70-80-akat
a 3. hét végére 80-90-eket
és most a hónap végére néha a 100-110 is megesszük az átlagban 80-90-es dőzsölések mellé.
Lassan a mérlegről is lelógunk ;)
És már minden 56-os ruhánkba belenőttünk. :) Már nem lóg a lábunkon. ;)
Időnként kicsit visszaesünk az 50-60 környékére is. Ilyenkor eleinte friss anyuci megijedt, pedig a bölcs védőnéni barátnő azt mondja, hogy pici babák tudják mi a jó nekik ... és úgy tűnik tényleg. :)
Elvileg úgy számolható ki egy bébike napi tejci igénye, hogy a súlyát(kg) megszorozzuk 150-nel. Így a mi jelenleg 3,8 kg-os Nikikénk napi szopiigénye 570 gramm. Nagyjából tényleg ezt a mennyiséget célozza meg.
És körülbelül tényleg 3-4 óránként éhezik meg, éjszaka pedig ha a pocifájás hagy minket aludni, akkor a két szopi kezdete között már néha 5 óra is eltelik (ami alvási időben legjobb esetben is 4 órát jelent).
A napi 16-20 órát nem alussza végi Nikike sem, hiszen a pocikája igencsak darabolja ezeket az alvási időket. Azért az időnk nagy részét az alvás (kézben ringatva) és a sírás tölti. Emellett napi fél óra séta a friss levegőn, amihez mindig megvárjuk hogy szépen elfáradjon a kicsi lányka, és a babakocsiban ne ordítva fussuk végig a hazautat. Ilyenkor szoktunk beugrani a drogériába, vagy a gyógyszertárba, különösen akkor ha kísérettel vagyunk.
Napi egy-két alkalommal játszunk is a zenélő és csörgő színes játékainkkal. Kicsi lányunk figyeli és püföli a kis csörgőit, zenélőit, mi pedig ilyenkor benne gyönyörködünk, vagy beszélünk hozzá.
A köldökcsonkunk a 2. héten esett le, onnantól gyorsabban megy a pelusozás is. Bár a pucérkodást még most sem szereti, úgyhogy jobb esetben cumival és zenélő játékkal tudjuk elterelni róla a figyelmét, egyébként igen hangosan adja jelét a nemtetszésének.
Így van ez a fűrdőzéssel is. Egyelőre úgy tűnik nincsenek sztriptíztáncosi (vagyis vetkőzési) hajlamai.
A cumiból is nagyon válogatós és sajnos nem szereti a nagyon profi fogszabályzósat, hanem csak a legegyszerűbb, leghagyományosabb cseresznye cumit ... talán ez hasonlít legjobban a tejcit adó cickó formára.
A pelenkázásunk-szopizásunk szertartása:
* egy kis torna, amit a babás jóga című könyvből néztem ki (ez egy kis csípő torna, és egy kis masszázs ruciban - mindez jó a fájós pocira is, kb. 4-5 perc. Ezt majd megpróbálom megosztani Veletek. Nagyon hasznos a pocifájós babáknak.)
* Espumizan cseppek beadás
* Cumi a szájba, zene indul (jobb esetben, mert egyébként ordítás indul) és pelusozás
* méricske
* szopi
* méricske
* és büfike apával (mert most még jóvilág van, hiszen apa szabadságon van-volt, sajnos már nem sokáig. Anya addig többnyire tejcsit fej)
A legédesebb, amikor apján csüng büfizés címszóval. Sajátos kis rituálévá nőtte ki magát közöttük ez a tevékenység. 1/2-1 órát is képes apuci mellén fekve így eltölteni és nézni egymást, vagy jót durmolni apuci meleg mellkasán. :)
Amikor jóllakik és elégedett, akkor egyre többet mosolyog. Angyali kis mosollyal. Igaz ezt még többnyire álmában, csukott szemmel teszi, de néha már megesik, hogy óriási nyitott szemekkel tekintve ránk egyik, vagy mindkét szája csücskét mosolyra húzza. Ilyenkor zabálni való.
Azt írják, hogy 'A kar, láb és a kéz mozdulatai még mindig elsősorban reflex-szerűek'. Hát igen ügyes reflexek ezek ;) amik igyekeznek a kanalat vagy poharat kiverni a kezemből, vagy jól megragadják anya amúgy is érzékeny bimbóit, vagy a kis játékait.
Ja és a hangok, amiket ki tud adni ... hát az hihetetlen! :) Cuppogás, nyammogás, nyökögés, és még sorolhatnám, az alig leírható kisbabás hangokat. Nagyon kis édes.
... amikor megszülettünk 3340 grammot nyomtunk
... a szokásos kezdeti súlyveszteség ( a 3. napon 3070 grammra) után a kórházból már kezdődő gyarapodással érkeztünk haza (a 4. napon) 3100 grammal
... a születési súlyunkat 1. hét 3. naposan értük el
... 2. hét 5. naposan már 3,5 kg-mal büszkélkedtünk
... és egy hónaposan, vagyis a mai napon meghaladtuk a 3800 grammot
gyors iramban közeledünk a 4 kg felé.
Eszünk is rendesen átlagban napi 7-szer.
Az 1. hét végére 50-60 grammokat egy szopizásnál
a 2. hét végére 70-80-akat
a 3. hét végére 80-90-eket
és most a hónap végére néha a 100-110 is megesszük az átlagban 80-90-es dőzsölések mellé.
Lassan a mérlegről is lelógunk ;)
És már minden 56-os ruhánkba belenőttünk. :) Már nem lóg a lábunkon. ;)
Időnként kicsit visszaesünk az 50-60 környékére is. Ilyenkor eleinte friss anyuci megijedt, pedig a bölcs védőnéni barátnő azt mondja, hogy pici babák tudják mi a jó nekik ... és úgy tűnik tényleg. :)
Elvileg úgy számolható ki egy bébike napi tejci igénye, hogy a súlyát(kg) megszorozzuk 150-nel. Így a mi jelenleg 3,8 kg-os Nikikénk napi szopiigénye 570 gramm. Nagyjából tényleg ezt a mennyiséget célozza meg.
És körülbelül tényleg 3-4 óránként éhezik meg, éjszaka pedig ha a pocifájás hagy minket aludni, akkor a két szopi kezdete között már néha 5 óra is eltelik (ami alvási időben legjobb esetben is 4 órát jelent).
A napi 16-20 órát nem alussza végi Nikike sem, hiszen a pocikája igencsak darabolja ezeket az alvási időket. Azért az időnk nagy részét az alvás (kézben ringatva) és a sírás tölti. Emellett napi fél óra séta a friss levegőn, amihez mindig megvárjuk hogy szépen elfáradjon a kicsi lányka, és a babakocsiban ne ordítva fussuk végig a hazautat. Ilyenkor szoktunk beugrani a drogériába, vagy a gyógyszertárba, különösen akkor ha kísérettel vagyunk.
Napi egy-két alkalommal játszunk is a zenélő és csörgő színes játékainkkal. Kicsi lányunk figyeli és püföli a kis csörgőit, zenélőit, mi pedig ilyenkor benne gyönyörködünk, vagy beszélünk hozzá.
A köldökcsonkunk a 2. héten esett le, onnantól gyorsabban megy a pelusozás is. Bár a pucérkodást még most sem szereti, úgyhogy jobb esetben cumival és zenélő játékkal tudjuk elterelni róla a figyelmét, egyébként igen hangosan adja jelét a nemtetszésének.
Így van ez a fűrdőzéssel is. Egyelőre úgy tűnik nincsenek sztriptíztáncosi (vagyis vetkőzési) hajlamai.
A cumiból is nagyon válogatós és sajnos nem szereti a nagyon profi fogszabályzósat, hanem csak a legegyszerűbb, leghagyományosabb cseresznye cumit ... talán ez hasonlít legjobban a tejcit adó cickó formára.
A pelenkázásunk-szopizásunk szertartása:
* egy kis torna, amit a babás jóga című könyvből néztem ki (ez egy kis csípő torna, és egy kis masszázs ruciban - mindez jó a fájós pocira is, kb. 4-5 perc. Ezt majd megpróbálom megosztani Veletek. Nagyon hasznos a pocifájós babáknak.)
* Espumizan cseppek beadás
* Cumi a szájba, zene indul (jobb esetben, mert egyébként ordítás indul) és pelusozás
* méricske
* szopi
* méricske
* és büfike apával (mert most még jóvilág van, hiszen apa szabadságon van-volt, sajnos már nem sokáig. Anya addig többnyire tejcsit fej)
A legédesebb, amikor apján csüng büfizés címszóval. Sajátos kis rituálévá nőtte ki magát közöttük ez a tevékenység. 1/2-1 órát is képes apuci mellén fekve így eltölteni és nézni egymást, vagy jót durmolni apuci meleg mellkasán. :)
Amikor jóllakik és elégedett, akkor egyre többet mosolyog. Angyali kis mosollyal. Igaz ezt még többnyire álmában, csukott szemmel teszi, de néha már megesik, hogy óriási nyitott szemekkel tekintve ránk egyik, vagy mindkét szája csücskét mosolyra húzza. Ilyenkor zabálni való.
Azt írják, hogy 'A kar, láb és a kéz mozdulatai még mindig elsősorban reflex-szerűek'. Hát igen ügyes reflexek ezek ;) amik igyekeznek a kanalat vagy poharat kiverni a kezemből, vagy jól megragadják anya amúgy is érzékeny bimbóit, vagy a kis játékait.
Ja és a hangok, amiket ki tud adni ... hát az hihetetlen! :) Cuppogás, nyammogás, nyökögés, és még sorolhatnám, az alig leírható kisbabás hangokat. Nagyon kis édes.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ingrid 2007.12.30. 11:18:24
Nincs szebb látvány egy anyának annál, amikor csemetéje az Apuci karjában landol :)
Gyönyörűek együtt! Tomi nagyon lelkes, igazi Apuka, de ezt már annyiszor hangoztattam, remélem nem unja még.... :)
Pocakos Macska 2007.12.30. 13:37:39
Nagyon szépek együtt, Apa és Lánya :)))
( a szék megérkezett? ;) )
cucka 2007.12.30. 22:14:22
Nemsokára én is számot adok (1 hónaposan) a fiatalemberem méreteiről! ;)
Puszi Nektek! :)
Pöttye 2007.12.30. 22:31:14
Gratulálok!!!!