Kicsi babukánk nagyon kis társaslény volt már a kezdetekkor is, hiszen a nagy sírások alkalmával néha röpke pillanatokra már attól megnyugodott, hogy beszéltünk hozzá. Azután jöttek a csukott szemes vigyorgások egy-egy jóllakott pillanatban, majd megjelent az első ébren adott mosoly, amit nekünk szánt. És mostmár néhány napja nem csak elvétve, hanem naponta többször elmosolyogja magát, amikor valamelyik játék tetszik neki, vagy pedig beszélünk hozzá és mindemellé egyre többször édes kis gagyogás társul. Persze ezzel azt éri el, hogy mi is vigyorgunk rá mint a vadalma, mert olyan kis édes, Ő pedig mind telibb szájú vigyorra jutalmaz. Hihetetlen élmény ez, nagyon csodálatos ezt megélni, átélni vele.
Emellett a kis társas lény, már egyre inkább élvezi a fürdést, öltöztetést, pelenkázást, amikor már nem a csörgő és a zenélő játékok, hanem egyre inkább a mi hangunk nyugtatja meg. :)
Tegnapelőtt végre sikerült hason elaltatni, ez azért nagy öröm, mert így kevésbé kínozza, vagyis enyhébben jelentkezik a még időnkét jelentkező pocifájás. Eddig azért nem jött össze, mert ilyenkor nagy bőszen emelgette a fejét így persze nem tudott elaludni, de mostmár ezt is megtanultuk. És egy napra rá, tegnap, a második hason fekvéssünkkor nagy bőszen emelgette a fejét, meg is tartotta, majd szépen át is fordult és hamarosan már a hátán feküdt. Hihetlen kis ügyes lányunk, ezt csak ismételni tudom - annyira profin csinál mindent!
Egy kicsit rólam: a tejcsi mennyisége a még gyógyulófélben lévő cicikben csökkent (reggel még elég lenne, de a délutáni órákban alig fele annyi termelődik), úgyhogy tegnap ismét elkezdtem szedni a homaopátiás bogyókát, de úgy tűnik hogy a pocifájás többet jelentkezik tőle, ahogyan a hasonló hatású teától is történt ... lehet mégsem élek vele. Inkább a szoptatási renden próbálok változtatni, és mostmár nem egy-egy cicből, hanem mindkettőből fogok tejcsit adni a lánykánkánknak.
Emellett a kis társas lény, már egyre inkább élvezi a fürdést, öltöztetést, pelenkázást, amikor már nem a csörgő és a zenélő játékok, hanem egyre inkább a mi hangunk nyugtatja meg. :)
Tegnapelőtt végre sikerült hason elaltatni, ez azért nagy öröm, mert így kevésbé kínozza, vagyis enyhébben jelentkezik a még időnkét jelentkező pocifájás. Eddig azért nem jött össze, mert ilyenkor nagy bőszen emelgette a fejét így persze nem tudott elaludni, de mostmár ezt is megtanultuk. És egy napra rá, tegnap, a második hason fekvéssünkkor nagy bőszen emelgette a fejét, meg is tartotta, majd szépen át is fordult és hamarosan már a hátán feküdt. Hihetlen kis ügyes lányunk, ezt csak ismételni tudom - annyira profin csinál mindent!
Egy kicsit rólam: a tejcsi mennyisége a még gyógyulófélben lévő cicikben csökkent (reggel még elég lenne, de a délutáni órákban alig fele annyi termelődik), úgyhogy tegnap ismét elkezdtem szedni a homaopátiás bogyókát, de úgy tűnik hogy a pocifájás többet jelentkezik tőle, ahogyan a hasonló hatású teától is történt ... lehet mégsem élek vele. Inkább a szoptatási renden próbálok változtatni, és mostmár nem egy-egy cicből, hanem mindkettőből fogok tejcsit adni a lánykánkánknak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Pocakos Macska 2008.01.13. 22:13:51
Tejcsi :( Próbáld meg az alkoholmentes sört...
Ingrid 2008.01.14. 10:57:28
És milyen szépségesek vagytok... nem bírok betelni a fényképpel :)
Szoptatás: én is két mellből adok neki, ha nem elég az egy mell. Aztán lepihenek (ha tehetem), mert állítólag minden szoptatás után fél óra pihenés kell a szervezetnek. Természetesen ez kivitelezhetetlen, ha nincs a környezetben egy hatalmas hadsereg, aki mindent megcsinál helyettünk....
RKriszta · http://www.barni.blog.hu 2008.01.14. 12:05:22
cucka 2008.01.14. 14:39:57
Szépségesen szép leányka! :)
Pöttye 2008.01.22. 18:30:34