Egy héttel ezelőtt kirándultunk a közeli (40 km-re lévő) nagymamáékhoz. Szombaton mentünk és vasárnapig maradtunk. Éjszaka - nagy boldogan - a nagymama ringatta, kényeztette a kis pocifájós Nikikénket. Nappal pedig mivel igazi tavaszi idő volt, egy óriási sétát tettünk a faluban - mindenki örömére. Sokan megcsodálták a kicsi lánykánkat, Ő pedig félálomban főként mosolyogva, néha pedig fennhangon üvöltve bőszen zsebelte be a bókokat.
Még a dédimami is büszként tatotta kezében a első dédunokáját
Még a dédimami is büszként tatotta kezében a első dédunokáját

Mindenki jól elfáradt, de nagyon jól éreztük magunkat. Érdekes volt kipróbálni milyen lehet több generációnak együtt "lakni".
És egyben egy kis próba volt, hogyan tudunk összekészülni és hosszabb útra indulni ... mert nemsokára jön egy mégnagyobb utazás a messzi nagymamihoz (300 km). Ha az influenza járvány nem szabotálja, akkor egy hét múlva útra kelünk. :)
És egyben egy kis próba volt, hogyan tudunk összekészülni és hosszabb útra indulni ... mert nemsokára jön egy mégnagyobb utazás a messzi nagymamihoz (300 km). Ha az influenza járvány nem szabotálja, akkor egy hét múlva útra kelünk. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ingrid 2008.01.27. 10:00:04
Niki minden esetre egy hősnő :)
Remélem sikerül elutaznotok.
Pocakos Macska 2008.01.27. 16:14:20
Pöttye 2008.01.28. 14:34:25
Engem ezek annyira elvarázsolnak..:) Vajon mit érezhetett az öreg dédmami?:)
PUSZI!
Zsibrák 2008.03.22. 08:11:34
A kislányotok csodaszép minden fényképen!
ÁronAnyu
És Boldog Húsvétot kívánunk mindnyájatoknak!