2008.01.10. csütörtök, az a nap amikor 6 hetesek lettünk ... tényleg mindkettőnk, sőt mindhármónk számára fordulópont ez, hiszen nagyon sok változást és rendeződést hozott az életünk ez a pár hét.
Először itt találtuk magunkat egy édes kis babával, amit milliószor elképzel az ember, mégis a születéssel hirtelen találja szembe magát az új anyai-apai feladattal. És gondolom ez minden, nemcsak az első baba esetében van így. Tehát betoppant az életünkbe egy kis csöppség, aki csak tőlünk függ és mi mindent megtettünk és megteszünk, hogy a lehető legjobbat nyújtsuk neki: odafigyelésünkkel és tetteinkkel.
Nagyon ügyes volt már születésekor, mert tudta, hogyan kell szopizni. Külön jelzéssel mutatta, ha éhes, vagy álmos vagy ha a pocika fáj. A kórházi napok még így teltek, de utána megjött a tejcsike és az otthoni nagy zabálások ideje...
Kicsi pocifájós babánk eleinte nagyon sokat sírt és mi ezer és ezer módon próbáltuk enyhíteni a fájdalmát. Több kevesebb sikerrel, és szépen lassan már akkor elégedettek voltunk, ha két pocifájós roham között megnyugodott, hiszen ha fáj akkor fáj, nem lehet mit tenni, Ő pedig jelzi. Ekkor még 3 óránként ébresztettük az evéshez, hiszen nagyon sokat volt ébren a kis poci miatt, amikor pedig végre elaludt, akkor mindent pihenést be akart pótolni akár a kajcsi terhére is. Ilyenkor ahogy a védőnénink mondta, regenerálódik a kis szervezete ezért aludna maratoni időket. De ahogyan teltek a hetek a pocika úgy javult, megtanultunk büfizni és a szervezet is fejlődött így a pociájós időszak fokozatosan csökkenni kezdett. :)
A napokban már egyre többet éber és játékos, emellett egyre inkább akkor alszik, amikor itt az ideje így nem csoda, ha megjelentek az első olyan ébredések, hogy "éhesek vagyunk". Úgyhogy most újra tanuljuk egymást, kicsikénk jelzéseit. És nagyon örülünk az új változásoknak!
Tehát az utolsó hetünk...
Vasárnap (01.06) este feketés széklet... ez lehet attól, hogy a tejcsatornáim megint sérültek (ami így is volt) és nem bukott ki minden vért, hanem egy része végighaladt a szervezetén, vagy pedig valamilyen felső emésztő rendszeri vérzés... (ennek következtében, hogy jobban lássuk mi a helyzet, este fejtem és azt etettük vele, majd bimbóvédővel próbálkoztam, hogy ne nyeljen több vért a kisbabánk) és másnap reggel irány a doki néni, akinek vittük a pelust is. Ekkor már nem feketének látszott a megszáradt anyag hanem, hanem nagyon-nagyon sötét zöldnek, amit már előzőekből tudtuk, hogy nem jelent problémát. Ezek alapján azt mondta a doki néni, hogy az mégsem megemésztetlen vér lehetett a székletében, hanem csak egy kis túlevés jele.
Ezután a bimbóm védelme érdekében és a kis poci miatt rövidebb etetési időt javasolt. Úgyhogy mostmár nincs elhúzódó szopizás, ha kisebb adagott vett magához. Azért a dokink hogy biztosan kizárja a vérzés lehetőségét elküldte Nikikét egy vérvételre. Hát nagyon hősiesen viselkedett, igazából csak a tű beszúrásakor (a kis buksijába) és a fejecskéje lefogásakor adta jelét nem tetszésének én viszont sírtam helyette is ... nem könnyű egy ilyen kis beavatkozást a kis csöppnyi bébikénken végignézni. Szerencsére Ő tényleg jól viselte (talán a szurikon is csak én fogok könnyezni) és az eredmények is jók lettek, vagyis egészségesek vagyunk. Most tehát hiába vagyunk már nagyobbak, a kaja adagunk nem változott, mert nem kér többet a kicsikénk - lehet ez is egy plussz adalék ahhoz hogy kímélve legyen a pocika és kevésbé fájdogáljon. :)
Kedd (01.08) Hasi és koponya UH.
Hát ez kevésbé tetszett neki, mint az a (számunkra) szörnyű vérvétel, hiszen itt hideg zselével kenték be a kis testét és Ő még mindig nem szereti a hideget (kivéve a séták alkalmával a friss levegőn). Megdícsérte a doki bácsi és papírra vetette, hogy egészségesek vagyunk.
Csütörtök (01.10) Csípőszűrés.
Itt jó sok várakozás után egy doktor néni fogadott minket. Megtornáztatta Nikit (ami nem volt szokatlan neki, hiszen mi is napjában többször megtesszük), azután pedig UH-val megnézte a kis csípőjét és doki néni minden rendben talált.
Eredményes hét volt nagyon sok tanulsággal és jó hírrel. Most egy idei nem vár minket orvosos program, úgyhogy fellélegezhetünk. :)