Ha hétfő, akkor NST, immár a 3. ... és ezen is túl vagyunk. Adhattam volna a bejegyzésnek azt a címet, hogy NST HuncÚr módra, hiszen a mi kis csajszikánk is megviccelt minket.
Úgy tűnik, hogy a pocikeményedésekkor kis satuban lehet a lelkem, és ilyenkor nagyon meggondolja, hogy mozgolódásra adja-e a fejét. A reggeli után még az autóban ment a diszkó, na jó nem ezerrel, de azért elég szépen, aztán mire a kórházhoz értünk elaludt a kicsikénk, mire a gépre kerültem már tuti a legmélyebb álmát aludhatta. Próbáltam én aktivitásra bírni az eddig beált módszerekkel: simogattam, vakargattam a pocimat, de sehol semmi reakció. Sajnos közvetlenül előtte nem tudtam enni, mert nagyon gyorsan behívtak, pedig egyébként ez a leghatásosabb módszer. (Most is irtózatosan feszülő pocival, de ebéd után jó kis táncot lejt a kicsi lány. Hát ez van, nem sikerülhet minden tökéletesen. ;) ) Tehát reggel már letelt a szokásos 10 perc és semmi, a szülésznő ránk sem néz én meg csak lesek, hogy előkapjam-e a szendvicsem, vagy esetleg nekem is vissza kell majd jönnöm kontroll NST-re (mint pénteken Cuckának). Ekkor beviharzott egy kedvesebb, másik szülésznő, aki mindenkihez szólt egy két szót, a másik kismamának megigazította az érzékelőt, nekem pedig szó szerint fel rázta a kislányunkat. Érdekes volt, hogy nagyon finoman csinálta és mégis felébredt rá és mocorgott néhányat a leányzó. Na azért nem vitte túlzásba, csak hogy éppen értékelhető legyen az eredmény... de sikerült. Legközelebbi alkalommal már csak a kajcsi után húzok sorszámot - persze, ha még lesz legközelebb. ;)
Sajnos itt nem néznek méhtevékenységet, ahogy jobb helyeken szokás, úgyhogy nem tudtam meg mit mondana a gép az én jó kis pocifeszülgetéseimre. :) Pedig, mint tapasztalatlan kismami kíváncsi lettem volna. Hátha többet megtudtunk volna...
Utána egy doktor bácsi kiértékelte a görbénket, és elküldött vérvételre. Azt hittem már nem lesz több csapolás, hát meglepődtem... itt ez a szokás, hogy még a 38. héten is leellenőriznek így. Tehát a labornál még egy újabb hosszú sort ki kellett várni, úgyhogy megint egy egész délelőttös program lett a kórházasdiból. Most pedig pihizek egy kicsit, kíváncsi vagyok alábbhagy-e valamelyest a pocifeszülést, hogy ezzel nagyobb komfortban tudjam a kis Nikikénket.
Úgy tűnik, hogy a pocikeményedésekkor kis satuban lehet a lelkem, és ilyenkor nagyon meggondolja, hogy mozgolódásra adja-e a fejét. A reggeli után még az autóban ment a diszkó, na jó nem ezerrel, de azért elég szépen, aztán mire a kórházhoz értünk elaludt a kicsikénk, mire a gépre kerültem már tuti a legmélyebb álmát aludhatta. Próbáltam én aktivitásra bírni az eddig beált módszerekkel: simogattam, vakargattam a pocimat, de sehol semmi reakció. Sajnos közvetlenül előtte nem tudtam enni, mert nagyon gyorsan behívtak, pedig egyébként ez a leghatásosabb módszer. (Most is irtózatosan feszülő pocival, de ebéd után jó kis táncot lejt a kicsi lány. Hát ez van, nem sikerülhet minden tökéletesen. ;) ) Tehát reggel már letelt a szokásos 10 perc és semmi, a szülésznő ránk sem néz én meg csak lesek, hogy előkapjam-e a szendvicsem, vagy esetleg nekem is vissza kell majd jönnöm kontroll NST-re (mint pénteken Cuckának). Ekkor beviharzott egy kedvesebb, másik szülésznő, aki mindenkihez szólt egy két szót, a másik kismamának megigazította az érzékelőt, nekem pedig szó szerint fel rázta a kislányunkat. Érdekes volt, hogy nagyon finoman csinálta és mégis felébredt rá és mocorgott néhányat a leányzó. Na azért nem vitte túlzásba, csak hogy éppen értékelhető legyen az eredmény... de sikerült. Legközelebbi alkalommal már csak a kajcsi után húzok sorszámot - persze, ha még lesz legközelebb. ;)
Sajnos itt nem néznek méhtevékenységet, ahogy jobb helyeken szokás, úgyhogy nem tudtam meg mit mondana a gép az én jó kis pocifeszülgetéseimre. :) Pedig, mint tapasztalatlan kismami kíváncsi lettem volna. Hátha többet megtudtunk volna...
Utána egy doktor bácsi kiértékelte a görbénket, és elküldött vérvételre. Azt hittem már nem lesz több csapolás, hát meglepődtem... itt ez a szokás, hogy még a 38. héten is leellenőriznek így. Tehát a labornál még egy újabb hosszú sort ki kellett várni, úgyhogy megint egy egész délelőttös program lett a kórházasdiból. Most pedig pihizek egy kicsit, kíváncsi vagyok alábbhagy-e valamelyest a pocifeszülést, hogy ezzel nagyobb komfortban tudjam a kis Nikikénket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ingrid 2007.11.26. 18:31:51
Ingrid 2007.11.27. 08:35:30
RKriszta 2007.11.27. 10:40:50
RKriszta · http://www.barni.blog.hu 2007.11.29. 19:28:13
szebeni izolda 2007.12.10. 11:00:48