Reggel ismét éreztem, hogy "Kezdődik, kezdődik, kezdődik, kezdődik, kezdődik", és legszívesebben kiabáltam volna, ahogy a kisgyermek a reklámban. De csak egy kicsit tettem, és azután - talán még időben - belefogtam a napokban jól bevált terápiába: citromos víz, korpovit keksz, banán. És ma nagyon flottul ment! A kezdeti émelygés hamar alábbhagyott és a folyamatos kaja-pia adagolás megtette hatását. :) Vagyis azt gondolom, hogy ez tett helyre, miközben az is lehet, hogy ma szimplán jobb napom volt... de azért jó volt délelőtt csipegetni ;)
Szombat és egyben munkanap révén egy kicsit hamarabb jöhettünk haza a munkából. Jól is esett ilyen hosszú hét után ejtőzni néhány órát itthon. Persze nem sokáig tehettem, mert egy nagyon kedves program várt minket: babalátogatóba mentünk.
Egy 5 éves gyönyörű tündérkével és csöppnyi 5 hetes kis öcsikéjével találkoztunk. A kislány szokás szerint édesen játszott, hülyéskedett velünk, mint egy kis duracell nyuszika :) Az öcsike pedig, aki éppen akkor ébredt komoran nézett a napsütéses, világos nagyvilágra. Majd hozzászokva a fényhez szinte élvezte azt, és amikor édesanyja (egy kedves barátnőm) beszélt hozzá némi huncut mosoly jelent meg kedves kis pofiján :) Ahogyan a babák szokták: figyelte a fényeket, aludt-evett-pelust tett teli és kisfiú révén természetesen a szobát is megcélozta több kevesebb sikerrel ;) Persze egy babától még a 2. átöltöztetés után is vicces... legfeljebb ő néz számonkérően a sok nyúzás miatt. Nagyon jó érzés volt Velük tölteni az időt!
Reméljük egy év múlva hozzánk érkeznek majd a látogatók babanézőbe, mi pedig boldogan, büszkén és gyakorlottan csomagoljuk, etetjük és beszélünk a mi kincsünhöz. Ugye pocilakó?
Hétfőn ismét talákozunk vele egy újabb UH-n. Vajon mennyit növögethetett? Nagyon várjuk már hogy láthassuk :) és már csak két nap!
Szombat és egyben munkanap révén egy kicsit hamarabb jöhettünk haza a munkából. Jól is esett ilyen hosszú hét után ejtőzni néhány órát itthon. Persze nem sokáig tehettem, mert egy nagyon kedves program várt minket: babalátogatóba mentünk.
Egy 5 éves gyönyörű tündérkével és csöppnyi 5 hetes kis öcsikéjével találkoztunk. A kislány szokás szerint édesen játszott, hülyéskedett velünk, mint egy kis duracell nyuszika :) Az öcsike pedig, aki éppen akkor ébredt komoran nézett a napsütéses, világos nagyvilágra. Majd hozzászokva a fényhez szinte élvezte azt, és amikor édesanyja (egy kedves barátnőm) beszélt hozzá némi huncut mosoly jelent meg kedves kis pofiján :) Ahogyan a babák szokták: figyelte a fényeket, aludt-evett-pelust tett teli és kisfiú révén természetesen a szobát is megcélozta több kevesebb sikerrel ;) Persze egy babától még a 2. átöltöztetés után is vicces... legfeljebb ő néz számonkérően a sok nyúzás miatt. Nagyon jó érzés volt Velük tölteni az időt!
Reméljük egy év múlva hozzánk érkeznek majd a látogatók babanézőbe, mi pedig boldogan, büszkén és gyakorlottan csomagoljuk, etetjük és beszélünk a mi kincsünhöz. Ugye pocilakó?
Hétfőn ismét talákozunk vele egy újabb UH-n. Vajon mennyit növögethetett? Nagyon várjuk már hogy láthassuk :) és már csak két nap!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.