A hétvégén megvolt a rövidke, de élvezetes nyaralás. Nagyon jót pihentünk, úszkáltunk és egészséges tengeri herkentyűkből és salátából álló vacsikkal tömtük degeszre magunkat nap, mint nap. A pocim is kicsikét elkezdett gömbölyödni. És nagyon úgy tűnik, hogy nem a sok kajcsitól ;)

A kiruccanás alkalmával nem a mostanság szokásos bő rucijaimat viseltem, hanem más rugalmas, kényelmes öltözéket (melegítőt-topot, ruhácskát) és természetesen fürdőruhát. Azt hiszem ezek a kényelmes viseletek jobban sejtetni engedték az állapotom, mert az ott megismert hazánkfiai először csak óvatosan figyeltek, de azután amikor fürdőrucira váltottam meg is érkezett az első kérdés egy kisgyerekes apukától: "Babát vársz?" Én pedig elkönyvelve, hogy ezek szerint az apró pocikám már nem teljesen hízásra jellemzően gömbölyödik, boldogan válaszoltam, hogy "Igen! Babát várunk!"

Ezután jöhetett a közös úszkálás a hűs, tiszta vízben :) Nagyon üdítő volt!

Hazaúton betértünk a Plitvicei tavakhoz és csodaszép élményben volt részünk! :) A tavak zöldeskék színe, a vízesések, a megcsillanó szivárványszínekben játszó vízfelületek és mélységek, a kíváncsi halacskák, és az érdekes kis gerendákból épített sétányok és fák rengetegében csodás volt elveszni. Szinte észrevehetetlen volt a túra hosszúsága, nagyon elröppent az idő a sok látvánnyal.

Azt hiszem, hogy pont jó időben mentünk. Kismamáknak ez a 2. trimeszter a legalkalmasabb a hosszú sétákhoz, hiszen a legkevesebb 2 órától kezdődnek az utak(akár 6-8 órás is van). Ez azt jelenti, hogy kis padok ugyan vannak lecsücsülni és megpihenni, de az első trimeszteres sűrűn kishelységbe szaladgáló kismamiknak semmilyen lehetőség nincs a megkönnyebbülésre a túra alatt. A 3. trimeszterben pedig inkább az edzettebb kismamiknak javaslom, talán nekik meg sem kottyan. Viszont a kényelmes, sportos cipő mindenképpen ajánlott! Mondom én, aki egy szál papucsban és viszonylag roham tempóban tettem meg az utat. Hát nem a legkényelmesebb, sőt bokatörő viseletnek bizonyult a kis fahidakon, és köves terepen való átkelés. És amire még figyelmes lettem, hogy velünk egy időben indult egy kis család, akik a babakocsival való haladást nagyon hamar feladni kényszerültek, sajnos erre nem alkalmasak az utak, hiszen a gerendákon, a köveken iszonyatosan rázkódós és nem jellemző a lágyan ringatós út, ráadásul a szintkülönbségnek köszönhetően nagyon sok a lépcső. Tehát kisgyermekkel a nehézkes, hosszú és így igencsak fárasztó cipelése miatt, valamivel nagyobb (önjáró ;) ) gyermekkel pedig a számára kevés aktív élmény hiánya miatt nem érdemes erre a túrára benevezni.

Azért a felnőttek számára igen emlékezetes élmény! Nem szabad kihagyni!

És íme egy saját készítésű képeslap Nektek:

.