A séta, mozgás továbbra is nagyon fontos, és nagy szerencsém van, hogy a párom is partner ebben, úgyhogy a kirándulások elmaradhatatlan részét képezik az életünknek.
A hétvégén is szorgosan róttuk a kilométereket és még egy kis magaslati levegőben is volt részünk. Először egy várromhoz néztünk fel, ahol a végső célig már csak a párom jutott fel a nagyon csúszós, meredek lejtőn. Én szokás szerint középmagasságból szurkoltam neki.
Ezután irány a város központ és egy újabb geocaching célpont a város szívében. Nagyon szép sétányon kb. egy órás túrában volt részünk, miközben 4 rejtett helyszínt is megkerestünk. Majd egy domboldalon - ahová én is sikeresen felmásztam - faodút kutattunk. Meg is találtuk, de nem volt elérhető magasságban. Máskor ilyen helyzetben a párom hátára pattanok, de most nem mertük megkockáztatni, nehogy a baby-pocit a művelet közben megnyomjuk. Hát nem volt mit tenni, apjuk legugolt én meg a nyakába ültem és így állt fel velem. Na ez az, amihez eddig sosem volt merszem, de most más megoldás híján, mégis megkockáztattam. És nem is volt olyan vészes és hűdemagas, mint amire számítottam. Kár, hogy fotó nem készült róla. Felszabadultan nevettünk, a mi kis kincsünknek is biztosan kellemes élmény lehetett. :) De azért a koncerteken mégsem fogok nyakban csápolni ;) Hogy már most mikben van része a babócánknak! Ha tériszonyos lesz, akkor szépen visszavezethető lesz a pociban töltött időszakra ;) (na jó ez most nem komoly)

Levezetésként még néhány órás lépcsőzésben igencsak gazdag városi sétát tettünk. Konditeremre már szükségünk sincs, szépen elfáradtunk. :) Azt hiszem mindhárman jót aludtunk.