Kisbabánk élete immár 4 hónapja elkezdődött, és igaz még igencsak picurka, de egyre inkább jelen van napjainkban. A modern tudományoknak köszönhetően szinte hétről hétre nyomon követhetjük a fejlődésének minden rezdülését. Miközben mi kívülről az UH képek és az előbb említett ismeretek alapján próbáljuk elképzelni, átérezni a kicsikénk életét, addig Ő még nem tudatosan, de valószínűleg minden érzelmünket - félelmünket, bánatunkat, örömünket - úgy igazán átéli velünk. Az élet tehát igencsak elkezdődött számára. A megtapasztalásokat, érzelmi hullámokat - igaz még nem közvetlen történésekből - de általunk már most gyűjti, megéli.
Ezért fontos, hogy a kismama élete és környezete minél harmonikusabb legyen, hiszen már most kihatunk a babócánk jelenlegi és így jövőbeli életére.

Ha eddig nem tudatosult volna eléggé bennem, akkor a saját megérzésem mellé a héten duplán sikerült megerősítést nyernem.

Az egyik nagy élményt a kineziológia tanfolyam adta. Itt eléggé összetett és nagyon érdekes ismeretre tettünk szert, aminek van a pocakos időszakra vonatkozó része is.
A kineziológus munkája azoknak a (stresszhelyzetekből adódó, tetteinket tudat alatt befolyásoló) blokkoknak az oldását jelenti, amiket életünk során végig cipelünk magunkkal és az eredetihez bármiben hasonlító élethelyzetekben automatikus, félelemből adódó túlélési reakciót generálnak. Tehát sokszor nem is tudjuk, hogy régi - magunk elől elrejtett, elfelejtett, fiókba zárt, fel nem dolgozott - félelmeink, haragunk motiválják tetteinket.
Így gyűjtheti a kicsikénk már most a számára kedves és félelmetes élményeket a pociban. Átveszi az örömöm, a félelmeimet, a haragom és mindezt feldolgozás nélkül tárolja a kis lelkecskéjében. Így lehet, hogy megszületése után egy szép zene hallgatásakor önkéntelenül jólérzi magát és az lenyugtatja, vagy valakitől - aki pl. nem örült az érkezésének - a hangjára összerezzen, jelenlétekor megijed. Ezeknek egy részét az én reakciómon keresztül tapasztalja meg, másrészről a hozzá eljutó hang és egyéb észlelések által.
Úgyhogy nagyon fontos a picikénk részére, hogy érzelmeimben hogyan reagálok a külvilágra, mert mindezt Ő is átéli. Ezért igyekeznem kell harmonikus környezetet biztosítanom magam és ezzel együtt a kis csöppünk részére.
Mindez rádöbbentett, hogy a boldog pillanataink számára is örömteli perceket jelentenek, viszont, ha félelem van bennem (akárcsak az Ő elvesztésétől való ijedtségemnek köszönhetően), akkor Ő is nehéz perceket él át, ami nagyon is kihat a későbbi személyiségére.
Tehát fejlődése már a fogantatástól minden szinten (testi - lelki) visszavonhatatlanul elkezdődött, már most formálódó kis egyéniség.
Érdekes, hogy sok babóca, ahogy a mi csöppünk is tette hétfőn, az UH készülékre visszavonulással, elbújással, elfordulással reagál. Mindehhez biztosan a fizikai (hang, rezgés) behatásnak is köze van, de a kineziológia szerint van olyan, hogy a csöppnyi emberke az intim szférájába - méghozzá idegen emberek (orvosok) által  - való behatolásnak, kukkolásnak érzékeli. Így nagyon fontos lehet, hogy a maminak bizodalma legyen a vizsgáló orvosban, ne féljen az UH-tól (vagyis az ott kiderültektől), örömmel várja a találkozást és esetleg előre készítse fel rá a kis babócája lelkecskéjét. Már most sok traumától kímélhetjük meg ezzel.
Hihetetlen együttélés ez!

A másik, ami megfogott egy cikk a Nők Lapja Café-n, ami a tudatos várandósságról szól. A leírtak az megérzéseimet és a kineziológián elhangzottakat erősítették meg bennem. A téma címét is innen vettem, nagyon találó szerintem:

„A lelki egészség ott kezdődik, ahol az élet maga: az anyaméhben.”

Már több ezer évvel ezelőtt felismerték, hogy az anyának a várandósság alatt boldognak kell lennie. Az egyik legfontosabb dolog az, hogy a család – legfőképpen az apa – tegye örömtelivé a kismama mindennapjait. Eszerint fontos, hogy jó híreket halljon, édes ételeket fogyasszon, szép zenét hallgasson, s néhanapján legyen részese valamilyen ünnepségnek. Ezáltal mindig emelkedett hangulatban lesz, s érzelmeit folyamatosan táplálják.
Boldog kismama – boldog kisbaba
A modern kutatások is bebizonyították, hogy milyen nagy jelentősége van az anya érzelmi állapotának a kilenc hónap alatt. Az az anya, aki bánatos, szomorkodik vagy levert, hatással van a pocakjában növekvő babára is. Ezek a negatív érzelmek befolyásolhatják például a baba születési súlyát vagy a gyermek személyiségét. Emellett azt is érdekes megfigyelni, hogy ha az anya stresszes, nyugtalan a várandósság alatt, akkor a babája gyakrabban lesz hasfájós, többet sír, alvászavarok léphetnek fel nála.
A magzat érzi, hogy szülei elfogadják vagy elutasítják, hogy az anyaméh befogadja-e, vagy a beágyazódáskor ellene megkezdett harc tovább folytatódik. Az élete múlik azon, hogy az anyja pszichésen elfogadja őt, és saját részeként tekintse. Ezt az elfogadást azonban a környezete megkönnyítheti vagy megnehezítheti.
Amennyiben a szülők tudatosan kívánják a gyermeküket, úgy az anya képes létrehozni egy olyan „védőburkot” a magzata körül, ami megvédi őt, és ellenállóvá teszi – talán egy életen keresztül is – a káros pszichés behatásokkal szemben. Az ilyen méhben az anya úgy ringatja gyermekét, mintha az a szeretettel ölelő meleg karja volna.
Ritmikusan
A bőr univerzális volta következtében minden ingert felvesz, azaz a bőrével érez, hall és lát a magzat. Érzi, ha édesanyja vagy édesapja megsimogatja a hasat, sőt érzékeli az érintés érzelmi tónusát is. Életének fontos érzete a ritmikusság, ami többféle szinten is megmutatkozik, és – amennyiben kiszámítható – biztonságot ad. Ilyen például az anya alvás-ébrenlét ritmusa, munka és pihenés ritmusa, a légzés, a járás ritmusa, a lépések zaja, esetleg tánc, illetve az olyan auditív hatások, mint a zene, az emberi hang, vagy ha rendszeresen felolvasunk a babának egy mesét, de elsősorban az anyai szívdobogás.
Az anyaméhben hallott szív ritmusa egész életünkre nézve meghatározó jelentőségű, és a biztonság, védettség, folytonosság érzését adja. Emlékét egész életünk során megőrizzük. Az anya hangja szintén elsődleges fontosságú, mivel mindig ugyanabból a forrásból ered, és a méhen belüli élet során az egyik viszonyítási pontot képezi. A magzatra hatnak anyja hangjának árnyalatai és a vokális tónus változásaihoz kapcsolódóan átélt különböző érzések, a magzatvíz ízét megváltoztató hormonkiválasztások, a gyorsított szívverés és légzés. Az újszülöttek nemcsak az anya hangját képesek felismerni, hanem meg tudják különböztetni apjuk hangját más idegen férfi hangjától.
Fontos, hogy az apa és az esetleges testvérek hangjai jelen legyenek, ugyanis ezek a hangok – ellentétben az anya hangjával – közeledhetnek és távolodhatnak, bármilyen irányból jöhetnek, így ezek segítségével a gyermekben kifejlődik a méh körüli tér érzékelése.
Ha az apa gyakran beszél az anyához, és az anya örül ennek, akkor a gyermek mindig közelít apjának ismerős, kellemes hangjához.
Mélyülj el a várandósságban!
A várandósság kivételes lehetőség a figyelmességre és a gondolkodásra, elmélyülésre. Tudatosan ráhangolhatod magad belső állapotodra, tudatosabb lehetsz saját magaddal, születendő babáddal és életed minden pillanatával kapcsolatban.
Adj időt magadnak arra, hogy leülj, és elmélyülten figyelj, és majd észreveszed azokat a finom érzéseket, amelyekkel te és a születendő babád reagáltok a döntéseidre. Életed tisztábbá válik, és nagyobb belső békességet élsz át. Saját belső érzékszervi élményeidre hangolódva azt tapasztalod majd, hogy természetesen lelassulsz, és egyre inkább a jelenben élsz. Ez mély hatással lesz születendő kisbabád első élményeire a világgal kapcsolatban.

És ami még nagyon megragadott, hogy már most milyen szépen fejlődhet - az anya-baba kapcsolaton kívül - az apa-baba kapcsolat is. Csodálatos dolog, hogy már most képes az apuci közelségét keresni ;)

Boldog magzati kort babukánk!