A munka és a pihenés az a két dolog, amit mostanában a kicsi lány szívesen szabotál. Persze Ő nagyon kis ügyesen csinálja, csak az anyuci tapasztalatlanságából fakad a figyelmeztetés szükségessége.
A munka, ami sok üléssel jár, mostanában nem az erősségem. Valószínűleg a kényelmetlen széknek, vagy helytelen testtartásnak köszönhetően a kis hercegnőnk odafigyel, hogy mindig betartsam az óránkénti sétás pihenőt. Ilyenkor szépen szól, hogy na akkor anyuci hopp, szépen állj fel, ami úgy néz ki, hogy addig matat amíg fel nem állok és akkor mint aki jól végezte dolgát megpihen. Gondolom ekkor már valójában ismét elég helye lesz a pocikámban, és már nem kell fészkelődnie, mint ahogy ülő helyzetben, hogy kényelmes helyet találjon. Úgyhogy nagyon kis kommunikatív leányzó, és nagyon helyesen odafigyel az egészségünkre ;)
A pihenés az már nem olyan egyszerű dolog, olyankor nem megoldás az óránkénti séta, ennek ellenére időnként, amit főként az elalvás előtt, vagy ébredésekkor észlelek, szambát jár a pocimban a kiscsaj. Általában nagyon élvezem a mocorgását, ahogy írtam is már, hihetetlen élmény, csakhát az éjszakában ezzel nem hagy pihenni és néha azt is kellene (közben elnyomtam egy álmos ásítást). Azt gondolom, hogy amikor huzamosabb ideig teszi, olyankor többnyire azért fészkelődik, mert nem stimmel valami a fekvőhelyével. Ilyenkor kicsit igazgatom magam, vagyis 'újraágyazok' Neki, megsimizem a pocim és ezzel megnyugszik Ő is.
A másik, ami nehezíti a kiadós alvásokat, hogy nem mindegy milyen pózban alszok. Háton a kicsike és a saját vérellátásom miatt nem ajánlott, ez kilőve, másrészről pedig úgy igazándiból hason már régen nem megy (cickós és pociféltés miatt). Marad az oldalazás. Az viszont sosem volt erősséggem, de most lesz időm begyakorolni... egyszer majdcsak sikerül rájönnöm a csínyjára is, mert mostanság igencsak félresikeredik. Hol a lábam zsibbad el, hol a forgóm fájdul bele. De mindig sokszor és korán is ébreszt. Most még párnákkal bénáskodok, de nem jön sehogy az ihlet, ami megoldaná a kényelmi problémámat.
Ha már magamtól nem megy, akkor Ingrid ajánlotta a szoptatós párnát. Azt még első körben be kellene szerezni, abból is valami jót és tűrhető áron ;) Valami javaslat? Aztán pedig jöhetnek a használati segítségek.
De azért nem panaszkodok még így az elején, ügyeske vagyok, és csak belejövök majd! Hiszen tudom, hogy később még ilyenebb lesz a helyzet, de akkorra már profi szundi leszek. ;)
Addig pedig éjjel próbálkozok, nappal pedig egyre többet ásítozok ;)

Ui.: Az utóbbi napon arra jutottam, hogy esetleg még az rásegít a dologra, vagyis ok lehet, hogy a babák és az idősek többnyire frontérzékenyek. Talán a mi kis lánykánk is bőségesen megéli a frontok átvonulását, ami az utóbbi napokban ismét bőven kijut nekünk, én pedig baba- és mocorgás érzékeny vagyok, tehát rám is kihat közvetlenül és közvetetten is az időjárás ilyen sűrű, gyors változása.