Néha nem egyszerű dolog, mégis amikor rátalálunk az egyik legcsodálatosabb dolog kimondani és ízlelgetni babukánk nevét, ami azzal az érzéssel párosul, hogy igen ez Ő, és csakis Őt jellemezheti ez a szép név...
Tehát mi hogyan is kezdtünk neki? Mindez akkor történt, amikor még nem is tudtuk, hogy milyen nemű a kis pocilakónk. Fogtam egy interenetes névsort, a párom határozottan ki is választott 2 leheteséges fiúnevet, amik mindkettőnknek egyértelműen tetszenek, vagyis nem sokat kellett gondolkodni rajta. :) Nekem pedig a lánynevek vadászgatása jutott. Hát ez nem ment olyan simán. Sajnos az a név amire felfigyeltem és akkor a legjobban tetszett nem igazán nyerte el a párom tetszését, úgyhogy innentől kezdve jöttek a listagyártogatások, véleménykérések:
* jól hangozzék a vezetéknév mellett,
* ne csak anyakönyvezhető legyen, hanem a naptárban is benne legyen, hogy majd az iskolatársak, barátok a későbbiekben tudják, mikor kell köszönteni
* ne találkozzunk vele mindenhol, vagyis ne a leggyakoribb név legyen
* esetleg a külföldiek által is kimondható legyen
és még sorolhatnám. Tehát a feltételek és a tetszési indexünk alapján 5-6 névre szűkítettük a lehetséges nevek listáját, de végső döntésre nem jutottunk.
És ekkor jött egy szikra, elkezdtem lapozgatni a naptárt, ahol végre nem abc szerint nyomultak a nevek és ekkor felfigyeltem egy névre (szept. 10.-én ;) ), amit az eddigi túl bő listában észre sem vettem. Pedig milyen csodaszép kis név, szinte beleszerettem, mintha mindig is ez lett volna az igazi, csak eddig nem találtunk rá. Melegség töltötte el a szívemet, ahogy a páromét is, mert megvolt, igen ez az Ő neve, a mi kis lánykánké!
Ő az: NIKOLETT! :)
Reméljük, hogy Ő is ilyen örömmel és szívesen viseli majd, amilyen nagy szeretettel választottuk neki!
Tehát mi hogyan is kezdtünk neki? Mindez akkor történt, amikor még nem is tudtuk, hogy milyen nemű a kis pocilakónk. Fogtam egy interenetes névsort, a párom határozottan ki is választott 2 leheteséges fiúnevet, amik mindkettőnknek egyértelműen tetszenek, vagyis nem sokat kellett gondolkodni rajta. :) Nekem pedig a lánynevek vadászgatása jutott. Hát ez nem ment olyan simán. Sajnos az a név amire felfigyeltem és akkor a legjobban tetszett nem igazán nyerte el a párom tetszését, úgyhogy innentől kezdve jöttek a listagyártogatások, véleménykérések:
* jól hangozzék a vezetéknév mellett,
* ne csak anyakönyvezhető legyen, hanem a naptárban is benne legyen, hogy majd az iskolatársak, barátok a későbbiekben tudják, mikor kell köszönteni
* ne találkozzunk vele mindenhol, vagyis ne a leggyakoribb név legyen
* esetleg a külföldiek által is kimondható legyen
és még sorolhatnám. Tehát a feltételek és a tetszési indexünk alapján 5-6 névre szűkítettük a lehetséges nevek listáját, de végső döntésre nem jutottunk.
És ekkor jött egy szikra, elkezdtem lapozgatni a naptárt, ahol végre nem abc szerint nyomultak a nevek és ekkor felfigyeltem egy névre (szept. 10.-én ;) ), amit az eddigi túl bő listában észre sem vettem. Pedig milyen csodaszép kis név, szinte beleszerettem, mintha mindig is ez lett volna az igazi, csak eddig nem találtunk rá. Melegség töltötte el a szívemet, ahogy a páromét is, mert megvolt, igen ez az Ő neve, a mi kis lánykánké!
Ő az: NIKOLETT! :)
Reméljük, hogy Ő is ilyen örömmel és szívesen viseli majd, amilyen nagy szeretettel választottuk neki!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dominó · http://dilidomino.freeblog.hu 2007.09.22. 08:12:33
Ingrid 2007.09.23. 15:32:40
Ingrid 2007.09.23. 15:33:12
Pöttye 2007.09.24. 08:24:51