Babuci

Már nagyon itt az ideje, hogy beszámoljak végre a kismama tornáról és az ezzel kapcsolatos élményeimről.

Már az első alkalommal úgy mentem oda, hogy fájósan és nagyon keményedett a pocim. Úgyhogy azt gondoltam, hogy nem fog jól esni majd a torna, de azért próbáljuk meg, ne ítéljünk látatlanban. Azóta tudom: jól tettem, hogy mégsem hagytam ki!

Nálunk egy gyógytornásznő (két gyermek anyucija) tartja a foglalkozást, aki a saját tapasztalatait is beépíti a gyakorlatokba, az átadandó instrukciókba. Tehát nálunk egy kismama torna úgy néz ki, hogy először gyakorlatokat végzünk, majd következik egy kis légzéstechnika, végül relaxációval zárunk.

A gyakorlatok nagyon kis finom mozgásokból állnak, és főként olyan pozíciókban, hogy ne terheljék és ne préseljenek lefelé, a gát felé. Így a néhány álló helyzetű gyakorlat után többnyire fekvő, de legalábbis földközeli pozícióban tornázgatunk aprócska mozdulatokat használva a karok, has, láb és egyéb izmok erősítésére, kimozgatására. Nagyon kellemes érzés ez a "kismama aerobik". ;)

Utána jön a légzéstechnika gyakorlása, amit majd a vajúdáskor és szüléskor tudunk használni. Erről, ahogyan a homeopátiás dolgokról is, külön beszámolok majd.

Végezetül egy kis relaxációval vezetjük le a mozgást. Ennek célja az ellazulás és a kisbabánkkal való kapcsolat teremtés. Az első ilyen alkalommal azt képzeltük el, hogy mellettünk fekszik a kis babukánk, mi pedig Őt nézzük. Csodás élmény és csodás látvány volt! Szinte leírhatatlan. Van egy fotó, egy kis kékszemű csöppségről, aki nagyon hasonlít az akkor megjelent képre, így ha erre ránézek, akkor azok a borzongatóan szép érzések is átjárnak.

Ugye milyen gyönyörűséges? :)