Ezt kezdetem leírni az utlsó egyben töltött esténken (de nem fejeztem be bocsika, mert inkább Dr.House-t néztem, gyengéim a kórházas sorozatok), amikor még nem is sejtettem mi vár ránk másnap:
"4 napi pocikeményedés, vizesedés után, ma mintha mindezt elvágták volna, ismét fitten ébredtünk, minden 'terhes' érzés nélkül. Nagyon érdekes, ahogy az elmúlt 4 nap tünetei és a közeledő kiírt időpont mellett rá kellett ébrednem, hogy nemsokára vége az áldott pocis állapotnak és felváltja egy másik csodaszép babázós időszak.
Érdekes volt belegondolni, hogy mennyire nem igaz az a szó a mi 9 hónapunkra, hogy 'terhesség'. Legfeljebb egy kicsit finomabban kifejezve: édes teher. :) Hiszen hónapról hónapra tapasztalhattam meg kicsikénk a növekedésével járó változásokat. A mi édes kicsi lányunk olyan kíméletes volt mindvégig, hogy éppen csak apró bemutatókat tartott a babás időszak nehézségeiből, csak hogy tudjuk milyenek azok a bizonyos tünetek. Csoda ha kiélvezem még minden pillanatát. :)"
Hát ezen a napon reggel még meghitt kettesben elballagtunk a párocskámmal egy kis reggelire a helyi reggeliző-kávézóba. Utána hazasétáltam és délelőtt még vasalgattam egy sort, és beraktam egy adag mosást, kiteregettem, közben pedig szép kis nyugis zenéket hallgattam. Mire végeztem eljött az ebédidő, úgyhogy délben a törzshelyünkön találkoztuk egy jó kis ebédre a párocskámmal. Ekkor ha már a városban voltam elugrottam a varrónőhöz (bébikénk egyik cuccán egy kis igazításra), majd egy kis karácsonyi császkálás következett. Találkoztam néhány kismami barátnőmmel, az idő pedig elrepült, majd 4 órát töltöttem a városban, és észre sem vettem hogy elfáradtam volna. Nagy örömöre a függönyök is elkészültek, úgyhogy nagy elánnal vetettem bele magam a szobáink még otthonosabbá tételéhez. Szépen felakasztgattam sorra a helyére mindent.
Ekkor felhívtam anyumat, hogy "na akkor holnap szülhetünk, mert fenn vannak a függönyök!" Hát őszintén szólva nem gondoltam, hogy ez a poén valóra válik... anno anyukám is felrakta a szépen kimosott függönyöket és másnap megérkezett a hugicám. Úgy látszik ez hagyomány lesz? ;)
Estére még vissza volt a kismama torna, ahol mindig nagyon jól megdolgoztuk az addig nem létezőnek hitt izmainkat. Jól ellazultam ekkor is. 'Ha nem jönnék a következő héten' címszóval elköszöntem a többiektől és rábíztam a rangidős kismamira a magnó kezelését és hogy vigyen magával tollat a következő alkalmakra (mert a tanárnőnknek soha sincs ;) ).
Pedig nem is nem gondoltam komolyan, csak jó volt elviccelődni a stafétabot esetleges továbbadásán, és még máig meglepő egy ilyen nap után nem lett következő alkalom... hiszen másnap már az anyaság napja virradt ránk. :)
"4 napi pocikeményedés, vizesedés után, ma mintha mindezt elvágták volna, ismét fitten ébredtünk, minden 'terhes' érzés nélkül. Nagyon érdekes, ahogy az elmúlt 4 nap tünetei és a közeledő kiírt időpont mellett rá kellett ébrednem, hogy nemsokára vége az áldott pocis állapotnak és felváltja egy másik csodaszép babázós időszak.
Érdekes volt belegondolni, hogy mennyire nem igaz az a szó a mi 9 hónapunkra, hogy 'terhesség'. Legfeljebb egy kicsit finomabban kifejezve: édes teher. :) Hiszen hónapról hónapra tapasztalhattam meg kicsikénk a növekedésével járó változásokat. A mi édes kicsi lányunk olyan kíméletes volt mindvégig, hogy éppen csak apró bemutatókat tartott a babás időszak nehézségeiből, csak hogy tudjuk milyenek azok a bizonyos tünetek. Csoda ha kiélvezem még minden pillanatát. :)"
Hát ezen a napon reggel még meghitt kettesben elballagtunk a párocskámmal egy kis reggelire a helyi reggeliző-kávézóba. Utána hazasétáltam és délelőtt még vasalgattam egy sort, és beraktam egy adag mosást, kiteregettem, közben pedig szép kis nyugis zenéket hallgattam. Mire végeztem eljött az ebédidő, úgyhogy délben a törzshelyünkön találkoztuk egy jó kis ebédre a párocskámmal. Ekkor ha már a városban voltam elugrottam a varrónőhöz (bébikénk egyik cuccán egy kis igazításra), majd egy kis karácsonyi császkálás következett. Találkoztam néhány kismami barátnőmmel, az idő pedig elrepült, majd 4 órát töltöttem a városban, és észre sem vettem hogy elfáradtam volna. Nagy örömöre a függönyök is elkészültek, úgyhogy nagy elánnal vetettem bele magam a szobáink még otthonosabbá tételéhez. Szépen felakasztgattam sorra a helyére mindent.
Ekkor felhívtam anyumat, hogy "na akkor holnap szülhetünk, mert fenn vannak a függönyök!" Hát őszintén szólva nem gondoltam, hogy ez a poén valóra válik... anno anyukám is felrakta a szépen kimosott függönyöket és másnap megérkezett a hugicám. Úgy látszik ez hagyomány lesz? ;)
Estére még vissza volt a kismama torna, ahol mindig nagyon jól megdolgoztuk az addig nem létezőnek hitt izmainkat. Jól ellazultam ekkor is. 'Ha nem jönnék a következő héten' címszóval elköszöntem a többiektől és rábíztam a rangidős kismamira a magnó kezelését és hogy vigyen magával tollat a következő alkalmakra (mert a tanárnőnknek soha sincs ;) ).
Pedig nem is nem gondoltam komolyan, csak jó volt elviccelődni a stafétabot esetleges továbbadásán, és még máig meglepő egy ilyen nap után nem lett következő alkalom... hiszen másnap már az anyaság napja virradt ránk. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ingrid 2007.12.09. 08:03:17
Most pedig megsúgok neked egy ötletet: szabadalmaztatnunk kéne a "most már szülhetek" mondatot, amit valóban a szülés követ :) Ugyanis én is ugyanezt mondtam, amikor azon a bizonyos hétfőn a kiságy fölé került a baldachin :)...