Múlt héten csütörtökön, azon a bizonyos 2007.11.29.-ei napon vizsgálatra mentem a doki bácsimhoz a kórházba. Mindeközben elég furcsán éreztem magam 'hasügyileg', és szentül meg voltam győződve, hogy csak a pocimat rontottam el. De nem tudtam milyen étel okozhatta, hiszen a várandósság alatt igyekeztem odafigyelni az étkezésemre. Viszont mire 9 óra körül a nőgyógyim megvizsgált már '10 perces gyomorrontásaim' voltak...
Kiderült, hogy lehetséges, hogy szülünk, igaz csak picurit tágultam. Úgy volt, hogyha mégis csak jósló fájások, akkor hazaengednek. Ekkor szóltam a páromnak, hogy pakolhatja a kórházi cuccokat az autóba és jöhet utánunk, mert vagy szülünk, vagy csak eljön értünk, de örülnék, ha mellettem lenne. Hamarosan meg is érkezett, és akkor még az 5-7 perces fájásaim ellenére csak vigyorogtam a meglepett, halál sápadt, értünk izguló páromon. (Ami megilletődés persze nem sokáig tartott nála, mert hamarosan átvedlett mindennapi valós önmagába és méltó segítségem, támaszom lett a kicsikénk világra jövetelekor.) Ekkora már túl voltunk egy a doki bácsim által elrendelt rendkívüli NST-n, és vártuk az újabb vizsgálatot, amire 11 óra körül került sor. Ekkor kiderült, hogy az egyre sűrűsödő fájások mellett igaz csak lassacskán, de tovább tágulgattam. Innentől biztos volt, hogy aznap érkezik meg a kislányunk, mehettünk a szülőszobára. Zuhanyozgatások, labdán rugózások után 1/2 2-kor burokrepesztés volt, mivel a fájások ellenére is nehezen tágultam. Érdekes dolog, hogy kicsi lányunk már itt milyen kis ügyes volt, hiszen már ekkor nagyon szépen haladt a szülőcsatornában, és igyekezett a nehezen táguló anyucinak is segíteni (akinek úgy tűnik nehezen ment az elengedés). Innen a szülésznőm masszírozgatásai mellett, a párom gondoskodó kezei között és a doki bácsim határozott segítségével kicsit több mint 3 óra alatt kitágultam és megszületett a kis szemünk fénye a legédesebb kicsi lány, Nikolett.
Már ott maszatosan a legszebb leánykának láttam, és párom szeme is hasonlóan csillogott. Leírhatatlan öröm egy kisbaba érkezése...
Kiderült, hogy lehetséges, hogy szülünk, igaz csak picurit tágultam. Úgy volt, hogyha mégis csak jósló fájások, akkor hazaengednek. Ekkor szóltam a páromnak, hogy pakolhatja a kórházi cuccokat az autóba és jöhet utánunk, mert vagy szülünk, vagy csak eljön értünk, de örülnék, ha mellettem lenne. Hamarosan meg is érkezett, és akkor még az 5-7 perces fájásaim ellenére csak vigyorogtam a meglepett, halál sápadt, értünk izguló páromon. (Ami megilletődés persze nem sokáig tartott nála, mert hamarosan átvedlett mindennapi valós önmagába és méltó segítségem, támaszom lett a kicsikénk világra jövetelekor.) Ekkora már túl voltunk egy a doki bácsim által elrendelt rendkívüli NST-n, és vártuk az újabb vizsgálatot, amire 11 óra körül került sor. Ekkor kiderült, hogy az egyre sűrűsödő fájások mellett igaz csak lassacskán, de tovább tágulgattam. Innentől biztos volt, hogy aznap érkezik meg a kislányunk, mehettünk a szülőszobára. Zuhanyozgatások, labdán rugózások után 1/2 2-kor burokrepesztés volt, mivel a fájások ellenére is nehezen tágultam. Érdekes dolog, hogy kicsi lányunk már itt milyen kis ügyes volt, hiszen már ekkor nagyon szépen haladt a szülőcsatornában, és igyekezett a nehezen táguló anyucinak is segíteni (akinek úgy tűnik nehezen ment az elengedés). Innen a szülésznőm masszírozgatásai mellett, a párom gondoskodó kezei között és a doki bácsim határozott segítségével kicsit több mint 3 óra alatt kitágultam és megszületett a kis szemünk fénye a legédesebb kicsi lány, Nikolett.
Már ott maszatosan a legszebb leánykának láttam, és párom szeme is hasonlóan csillogott. Leírhatatlan öröm egy kisbaba érkezése...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
RKriszta · http://www.barni.blog.hu 2007.12.08. 10:24:41
Gratulálok, hogy ilyen bátor voltál.
Sok puszi nektek és az aggódó párodnak meg sok kitartást. :-)
Pocakos Macska 2007.12.08. 12:21:40
cucka 2007.12.08. 14:04:22
És mégegyszer köszönöm a szőlőcukrot, bár mi sem vettük hasznát, de továbbadtam "stafétabotként" egy akkor érkező kismaminak, mikor mi indultunk haza! :)
Ingrid 2007.12.09. 08:07:21
És most már kérünk információkat legszebb Nikink első napjairól :)
Bildany 2007.12.12. 14:30:53