Kedves kis bébikénk a pocifájás ellenére is szép kis mosollyal jutalmazott minket egy-egy nagyobb kajcsi után, - igaz ezt még csukott szemmel tette - mi pedig ilyenkor oda voltunk érte. Nemrégiben viszont főként a délelőtti játékoknál (de egyre többször máskor is), amikor észrevesz minket, vagy beszélgetünk vele, akkor már így éberen is óriási széles mosolyra húzza a szájacskáját és ez már tényleg nekünk szól. :) Szívmelengető ez a gesztus tőle.
Néha már kis gügyögő hangocska hagyja el a száját és egyre jobban figyel az őt körülvevő világra. És mára már felfedezte a kis kezecskéjét is. Hol a teljes kézfejét, hol pedig egy egy kis ujjacskáját gyömöszöli cuppogva a kis szájába megnyugtatásképpen. Ilyenkor annyira, gyönyörködünk benne. És úgy tűnik egyre több újdonságot tesz és fedez fel magának.
Persze mostmár könnyebben teszi, hiszen a napi pocifájás adagunk elkezdett szépen csökkenni. Mára már olyan hagyományos pocifájósok lettünk, hiszen mostmár este (max. kb. 6-tól éjfélig) és néhány alkalommal hajnalban kínozza a fájdalom. Tehát az éjszakának már van olyan időszaka, ami a pihenésé, mind neki és nekünk is.
A nappalaink változóak, de többnyire már az alvásé és a játéké és a sétáé. Úgyhogy kezdünk kicsit megkönnyebbülni, hogy nem kell annyit szenvedni látni a kicsi lányunkat, és emellé még óriási ajándékokkal is elhalmoz bennünket, mi pedig egyre inkább élvezzük ezt.
Néha már kis gügyögő hangocska hagyja el a száját és egyre jobban figyel az őt körülvevő világra. És mára már felfedezte a kis kezecskéjét is. Hol a teljes kézfejét, hol pedig egy egy kis ujjacskáját gyömöszöli cuppogva a kis szájába megnyugtatásképpen. Ilyenkor annyira, gyönyörködünk benne. És úgy tűnik egyre több újdonságot tesz és fedez fel magának.
Persze mostmár könnyebben teszi, hiszen a napi pocifájás adagunk elkezdett szépen csökkenni. Mára már olyan hagyományos pocifájósok lettünk, hiszen mostmár este (max. kb. 6-tól éjfélig) és néhány alkalommal hajnalban kínozza a fájdalom. Tehát az éjszakának már van olyan időszaka, ami a pihenésé, mind neki és nekünk is.
A nappalaink változóak, de többnyire már az alvásé és a játéké és a sétáé. Úgyhogy kezdünk kicsit megkönnyebbülni, hogy nem kell annyit szenvedni látni a kicsi lányunkat, és emellé még óriási ajándékokkal is elhalmoz bennünket, mi pedig egyre inkább élvezzük ezt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Pocakos Macska 2008.01.11. 22:22:21