Már a 4. munkanapot taposom itthon. Bár az itthon egy kicsit megkérdőjelezhető. ;)
A melóban legalább napközben géphez és így (méghozzá egy elég kényelmes) székhez kötött a munka, úgyhogy volt időm pihenni napközben. A sétáim is megvoltak: reggel a munkába, délben el ebédelni, majd délután a hazaséta, és vacsi előtt vagy után esetenként be a városba a párommal, ha közösen intéztünk valamit, vagy csak sétálhatnékunk volt.
A mostani napirendem: reggeli ébresztő 7 óra tájban a párommal együtt, bár Ő mindig mondogatja, hogy aludjak még, pihenjek, de jól esik Vele a közös reggeli. :) Ezután pedig indul a nap.
Első napomat(szerdát) a diabos dokinéninél kezdtem, aki kejelentette, hogy nem hízhatok többet. Én bőszen bólogattam, de már most tudom, hogy ezt nem leszek képes megállni, ennél szigorúbb diétára, sőt koplalásra nem vagyok hajlandó. Utána, amikor már gondoltam, hogy a munkatársak is beértek a dolgozóba, benéztem hozzájuk ;) Ezzel el is telt a délelőtt, mehettem ebédelni a párommal. A délután egy része az elintézni valókkal telt, majd meglátogattam egy barátnőmet, napzárásként pedig elsétáltunk a férjeink elé a melóba. Végre nappal is lehet ilyet tenni, úgyhogy a 1,5 hónap alatt szép lassan mindenkivel találkozni fogok (, persze a szokásos telefonok mellett). ;) Azt hiszem ez az este már olvasgatással, pihenéssel, és telefonokkal telt.
Az utóbbi két napon itthon mostam, vasalgattam (csak szép lassan részletekben, a saját cuccainkat is ;) ), közben posta, varrónő és egyéb intéznivalók miatt nyakamba vettem a várost, elmentem ebédelni, majd vacsit főztem, és a babakelengyét elkezdtem szétválogatni. Úgyhogy a jó kis dolgozós-ücsörgős pihenőnapoknak vége. ;) Persze estére azért elfáradok.
Még álmomban is pörögtem: úszóversenyen és jégkori versenyen vettem részt :) És persze egy kis babakelengye rendezgetés sem maradhatott ki. Ezzel a valóságban sehogy sem állok, de beosztom (eddig még csak a zoknik mosásával vagyok kész, amint láthattátok, és a méret szerinti szétválogatással) bár van még idő, csak álmomban ezt nem tudtam. Amúgy nincs olyan nagyon sok rucink (zokni sem ;) ), csak az a minimális mennyiség, amiről a babakelengye listát összeállítók is írnak, amire kb. szükség lehet egy egy időszakban, de sokféle méretű (és ez volt a megtévesztő a száritón is), amit a 1,5 éves kisebbik keresztfiunkról örököltünk. Úgyhogy 1,5 évre már most el vagyunk látva. :) És ezért óriási köszönettel tartozunk!!! Igaz ezek mellé a fiús rucikák mellé egy-két lányos darab is beszerzésre került (a kis család által), hogy olyan is legyen.
Az azért jó ebben a várandósságban, hogy hiába egyre több a teher (itt most a nehezedő pocira, a borda- és egyéb egyre keményedő rúgásokra, a kisebb hasi térre és ezért nehezebb légvételre, vagy evés utáni hihetetlen teltség-érzetre, vagy az éjszakai nyögve-nyelős megfordulásokra gondolok), de mindegyik fokozatosan jön, meg lehet szokni (már amennyire meg lehet ;) ), de mire jön a következő újdonság addigra a régiekkel már tudunk mit kezdeni. Persze azt nem tudom, hogy a legutolsó hónapban, vagy hetekben is így fogok-e érezni ;) majd visszatérünk rá.
A melóban legalább napközben géphez és így (méghozzá egy elég kényelmes) székhez kötött a munka, úgyhogy volt időm pihenni napközben. A sétáim is megvoltak: reggel a munkába, délben el ebédelni, majd délután a hazaséta, és vacsi előtt vagy után esetenként be a városba a párommal, ha közösen intéztünk valamit, vagy csak sétálhatnékunk volt.
A mostani napirendem: reggeli ébresztő 7 óra tájban a párommal együtt, bár Ő mindig mondogatja, hogy aludjak még, pihenjek, de jól esik Vele a közös reggeli. :) Ezután pedig indul a nap.
Első napomat(szerdát) a diabos dokinéninél kezdtem, aki kejelentette, hogy nem hízhatok többet. Én bőszen bólogattam, de már most tudom, hogy ezt nem leszek képes megállni, ennél szigorúbb diétára, sőt koplalásra nem vagyok hajlandó. Utána, amikor már gondoltam, hogy a munkatársak is beértek a dolgozóba, benéztem hozzájuk ;) Ezzel el is telt a délelőtt, mehettem ebédelni a párommal. A délután egy része az elintézni valókkal telt, majd meglátogattam egy barátnőmet, napzárásként pedig elsétáltunk a férjeink elé a melóba. Végre nappal is lehet ilyet tenni, úgyhogy a 1,5 hónap alatt szép lassan mindenkivel találkozni fogok (, persze a szokásos telefonok mellett). ;) Azt hiszem ez az este már olvasgatással, pihenéssel, és telefonokkal telt.
Az utóbbi két napon itthon mostam, vasalgattam (csak szép lassan részletekben, a saját cuccainkat is ;) ), közben posta, varrónő és egyéb intéznivalók miatt nyakamba vettem a várost, elmentem ebédelni, majd vacsit főztem, és a babakelengyét elkezdtem szétválogatni. Úgyhogy a jó kis dolgozós-ücsörgős pihenőnapoknak vége. ;) Persze estére azért elfáradok.
Még álmomban is pörögtem: úszóversenyen és jégkori versenyen vettem részt :) És persze egy kis babakelengye rendezgetés sem maradhatott ki. Ezzel a valóságban sehogy sem állok, de beosztom (eddig még csak a zoknik mosásával vagyok kész, amint láthattátok, és a méret szerinti szétválogatással) bár van még idő, csak álmomban ezt nem tudtam. Amúgy nincs olyan nagyon sok rucink (zokni sem ;) ), csak az a minimális mennyiség, amiről a babakelengye listát összeállítók is írnak, amire kb. szükség lehet egy egy időszakban, de sokféle méretű (és ez volt a megtévesztő a száritón is), amit a 1,5 éves kisebbik keresztfiunkról örököltünk. Úgyhogy 1,5 évre már most el vagyunk látva. :) És ezért óriási köszönettel tartozunk!!! Igaz ezek mellé a fiús rucikák mellé egy-két lányos darab is beszerzésre került (a kis család által), hogy olyan is legyen.
Az azért jó ebben a várandósságban, hogy hiába egyre több a teher (itt most a nehezedő pocira, a borda- és egyéb egyre keményedő rúgásokra, a kisebb hasi térre és ezért nehezebb légvételre, vagy evés utáni hihetetlen teltség-érzetre, vagy az éjszakai nyögve-nyelős megfordulásokra gondolok), de mindegyik fokozatosan jön, meg lehet szokni (már amennyire meg lehet ;) ), de mire jön a következő újdonság addigra a régiekkel már tudunk mit kezdeni. Persze azt nem tudom, hogy a legutolsó hónapban, vagy hetekben is így fogok-e érezni ;) majd visszatérünk rá.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Pöttye 2007.10.27. 11:43:19
Pihenj, és élvezd ki azt, hoyg mostmár tényleg magaddal foglalkozhatsz..
Ezt hízás dolgot nem értem. Miért tiltotta meg a védőnő? A képeken egyáltalán nem látszódik valami rettenet túlsúly...
:(
cucka 2007.10.27. 12:34:35
A hízásra én is rá szerettem volna kérdezni: szerintem abszolút semmi gond a súlyoddal, legalábbis fotók alapján nem látszik...teljesen csini kismami vagy! :) Mondjuk én mostanáig 12 kilót szedtem fel és nekem is szólt a héten a nőgyógyászom, hogy jó lenne, ha többet nem kapnék már magamra! :S
Zsó · http://baboca.blog.hu 2007.10.27. 12:56:01
Hát már én is 12-13 kg-nál tartok bizony, ezért a fenyítés, és amiért talán kevésbé látszik, az az hogy a várandósság előtt 4-5 kg lement... ami most babástul, kamatostul visszajött. ;)