Babuci

2007.12.28. 09:48 * Zsó *

Áldott Karácsony

Szó szerint így éreztük, hiszen kicsikénk pocija is kicsit megpihent. Két éjszaka végre aludtunk és egész nap csak annyira fájt neki, hogy meg lehetett vígasztalni és kézben végigaludta, végig huncutkodta-játszotta a napot.
24.-én feldíszítettük a kis karácsonyfánkat, ami szép meleg arany és piros színbe öltözködött, és persze világít is kicsi lánykánk legnagyobb örömére. Azt hiszem neki ez volt benne a legnagyobb ajándék - a karácsonyfa fényei.
Nelkünk pedig az egymásnak adott meglepiken felül, és azokat tökéletesen túlszárnyalva az volt, hogy immár hármasban ünnepelhettünk. Amikor így belegondolok, akkor mindig könnybe lábad a szemem, olyan mértékű boldogság érzés önti el a szívem. De csoda ez így karácsony táján (persze most van mire fogni ;) ).
25.-én meglepetés vendégeink voltak (és nem csak beugrottak), hiszen eljöttek a párom szülei és tesvéréék. Hoztak magukkal finom kis ebédet - így igazi kis családi karácsonyi party lett belőle. Nagyon jól éreztük magunkat, teljes volt a karácsonyi hangulat.
Anyukám nem sokkal előbb utazott haza, így még az 'anyuci velem van' feeling is körbelengte az ünnepet.
Egy szóval tökéletes volt!

Amit másoknak kívántunk - szeretettel teli boldog karácsonyt - azt többszörösen megkaptuk! :)
KÖSZÖNJÜK!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

1 komment

2007.12.25. 17:19 * Zsó *

Az első közös karácsony

.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

10 komment

2007.12.23. 16:53 * Zsó *

Rohanó idő...

Hát velünk most nagyon rohan az idő ... és viszonylag egyhangúan, de nem unalmasan.
A kicsinkénk pocija egy fokot javult, már nem szenved vele minden egyes etetés után (legalábbis nem mind után ébren és sírva). Már ez is haladás. Azért szépen hallatszik, hogy álmában is mit megkínlódik vele, de legalább már nem ébred fel minden fájdalomra. Új felfedezésünk a Viburcol Homeopátiás kúp. Ez elvileg nagyon jó a kólikás babáknak, és azoknak is akiknek éppen most jön a foguk. Talán már a kicsikénk szervezet fejlődget és ezért a javulás, de valószínűleg szerepe van benne a kis tornának, a minden evés előtt adott Espumizánnak és az esti kúpnak is.
És volt egy kis segítségünk is 3(a múlt héten)+2(ezen a héten) éjszakán anyukám személyében, így sikerül valamennyit pihennünk és erőt gyűjteni a pocifájós babánk mellett. Sajnos néha ketten sem vagyunk elegek, pedig a párom nagyon sokat segít, éjszaka is sokszor ügyel, vagyis ringatja, altatja a mellkasán órákig Nikikénket, addig én próbálok pihenni, aludni.
Ami újabban szintén sok időt elvesz még, az a szopizás. Sajnos - talán a fáradtság és feszültség miatt - kevesebb lett a tejcsim, lassabban és kevesebbet tud kiszívni a kislánykánk. Így most az etetések is hosszadalmasabbak, nem éppen a pihenést támogatják. Szerencsére még van lefejt és lefagyasztott tejcsi a kezdetekről és ebből tudok pótolni amikor kevesebb termelődik, de ez a készlet véges... csak reménykedek, hogy visszaáll a 'tejcsárda' állapot, amikor kicsordult a tejem, annyi termelődött.
Az alvás-etetés ciklusa mellé napi elfoglaltságként bejött a napi fél óra séta a szabadban (a menetfelszerelésünket az előző poszban láthattátok). Így már én is jártam a városközpontban lévő karácsonyi vásárban. És Nikike kapott is egy szép sapit. Ingrid azt hiszem én is sapka-mániás leszek. ;) Jók ezek a séták, kiruccanások. Bár meg kell jegyeznem lehet hogy a mi pocifájós babánk az egyetlen, aki képes a babkocsiban is sírni, sőt ordítani (amikor fáj a pocikája és nem tudja felhúzni a lábacskáját). Más babakocsiból még sohasem hallottam sírást...
A másik nagyon élvezetes program, amikor a kislánykánk ébren van és játszani szeretne. Ilyenkor beszélgetünk vele, tornázgatunk, vagy pedig a játékaival kötjük le a figyelmét. Nagyon kis éberen figyel mindenre, és édes kis grimaszokat vág, hol szimplán érdeklődően néz. Mi is rendeltünk ilyen rezgős széket, addig pedig amíg a nagy karácsonyi forgatagban megérkezik a bébi hordót (autós ülést) szereltük fel a játékokkal, és mondhatni nagyon bevált. :)
És most megint perceken belül mennem kell szopizni...

Sok e-mail-el, telefonnal vagyok elmaradva, de egyszerűen képtelen vagyok utolérni magam. Most is egy rövidke-gyors pihenés (amire nagyon ritkán van lehetőség) helyett posztolok... és nem is tudom mikor jövök ismét. Azért igyekszek követni, hogy Veletek mi újság. Látom nagy a karácsonyi készülődés úgyhogy ide illően:

Köszönünk minden jókívánságot és

NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT kívánunk!

Ui.: Ha már karácsony...
Köszönjük Szilvinek és családjának az óvodások, kisiskolások dalait, mondókáját tartalmazó CD-t! Tegnap már fel is avattuk és nem az én fahangom kellett Nikinek hallgatnia (habár én is együtt énekeltem a dalokat és nem úszta meg. ;) Már nagyon belejöttem.)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

7 komment

2007.12.18. 11:07 * Zsó *

No comment

Tegnap este elszóltam magam, hogy áttevődtek nappalra a pocifájós időszakok... szépen rácáfoltunk. Az éjjelünk ismét aktívan telt, összesen 2-3 órát sikerült aludnunk a többi ismét vígasztalással telt.
Most délelőtt pedig folytatódott. Különös ízlése van a kicsikénknek, mert most a cumira és az énekemre nyugodott meg. Hozzá kell tennem, hogy eléggé fahangom van (és hallom, ha hamis, de nem tudom kiénekelni) ... de jól bekábult tőle a mi kis Niki babánk (talán inkább az alvásba menekült előle?). Ha így haladunk és eleget gyakorlok, akkor még a végén alakulni fog a hangom ;)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

6 komment

2007.12.17. 20:41 * Zsó *

Telik az idő ... gyönyörűségesen!

Azt hiszem jó sok beszámolni valónk van, az időnk pedig kevés... most éppen alszik a drága Nikike.
A pocifájáskor már egyre jobban vígasztalható, vagyis két fájdalomhullám között megbékél a csöppnyi kislány, ami azt jelenti, hogy nem sír egyfolytában, hanem tényleg inkább akkor amikor fájdalom tetőzik (3-5 percenként). Tehát már van értelme a pocirázásnak, masszírkának.
Úgy tűnik hatnak a gyógyikák és ami nem mellékes, hogy megtanult büfikézni is a kicsikénk. Így már vannak olyan fájogatások, amit álmában átvészel (talán azért mert kevésbé fáj, mint eleinte? remélem így van!).
Nappal még sokat sírunk, de két éjszakát (a mostanit és tegnap előttit) már teljesen és a tegnapi felét vagyis éjjel 1 órától átaludtuk (persze a szopiszünetek megtartásával, mert még mindig 3 óránként eszünk, egyszer aludtunk 5 órát).

Tehát igen szépen eszünk. Ma volt a védőnéni ismét és azt mondta, hogy a gyönyörű! kicsikénk a súlyának megfelelő mennyiségű kajcsit eszik. Mindezt alátámasztja a cserélt pelusok súlya, a napi kb. 7-szeri 70-80 gramm tejcsi, és a bébikénk súlygyarapodása.
A születési súlya 3340 gramm volt, majd a 4. napon, amikor hazaengedtek minket a kórházból - a kezdeti szokásos visszaesés után - elkezdtünk gyarapodni és 3100 grammig jutottunk el. Itthon 1,5 hetesen már 3300 grammot, ma pedig 2,5 hetesen 3500 grammot mértünk. Ha így megy tovább akkor 1 hónaposan megközelítjük majd a 4 kilót.

Ma megtettük az első fél órás sétánkat. :)
Azért húzódott el ennyire, mert egy - pocifájás miatt vígasztalhatatlanul - ordító gyermekkel nem akartunk nekiindulni a télnek, hiszen ha sír akkor a száján veszi a levegőt és nehogy megfázzon... persze ez lehet butaság és ma sem tudtuk elkerülni (de a szelet és párás időt igen). Persze, hogy a séta ideje alatt is fájt a pocika. Ekkor anya fejet bedug a kupol alá, így vígasztal szavaival, közben apa rázza a kocsit és a kis csöppség a rövidke fájásszünet idejére megnyugszik.
Azért minden óvatosságunk mellett eddig sem volt híjján a friss levegőnek a kis babókánk, hiszen felöltöztettük és szellőztettünk neki, majd legközelebb a nyitott ajtóban aludt, vagy délelőtt-délutáni 5 perces sétájára vittük.

(-- Így nézünk ki teljes menetfelszerelésben.

Ingrid: ismerős a sapi? ;) Ez az a szépséges fejfedő, amit Helénától örököltünk. :) Köszönjük!!!
És a hugimtól kapott kiskabátka is melegíti a kis hercegnőt, bár az nem látszik a képen, de a komfort érzéshez hozzájárul.

Ja és az esti fürdőzés ki ne maradjon! Arról kép még nem készült, de hol élvezzük, hol eltűrjük, hol pedig éhesen végigsírjuk. Apuci nagyon profi benne, és a kis csöppség teljesen biztonságban érzi magát a kezei között.

Etetéseken is teljes mértékben részt vesz apa. Ő méricskéli Nikit a kölcsönkapott mérleggel, anya szopiztat, majd apa ismét mér és büfiztet. Tehát az Ő érdeme, hogy a pocifájás múldogálni, de legalábbis enyhülni látszik. Anya addig lefeji a maradék tejecskét, hogy legyen elég ... mert mindig attól tart, hogy egy következő ugrásnál már kevés lesz.

Tehát szépen fejlődünk, a sírások száma is elviselhető (vagy csak hozzászoktunk már), úgyhogy közelítünk afelé, hogy úgy éljük a hétköznapjainkat, ahogyan más babás társaink. :)

Alszunk, eszünk, sírunk, nyüszögünk, leskelődünk, felfedezzük a közeli világunkat ... csodálatos dolog mindezt végigasszisztálni.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

1 komment

2007.12.17. 14:45 * Zsó *

2,5 hetesen képekben

Így alszunk:

De szép színes játékom van, el is kaptam gyorsan ;)

És a maci is zenél nekem a sarokban:

Akkor már én is megmondom a magamét ;)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

3 komment

2007.12.15. 11:06 * Zsó *

Egy hagyományos babás éjjel

Akkora boldogság!!!
Végre nem fájt úgy a kicsikénk pocija, és nem ordította végig az éjszakát a szopizások között! :) Most hagyományos kis babás családnak érezhettük magunkat! Reméljük, hogy ez már így is marad és nem kínozza többet a pocikája a csöppünket.

Amit megtettünk, hogy a fájdalmait enyhítsük:

1. Ringatás, melegítgetés
A pocifájás görcsei hullámokban, szakaszosan érkeznek, de a kisbabák a vissza-visszatérő fájdalmak között sem igazán tudnak lenyugodni. Ezen próbáltunk segíteni, hogy a köztes percekben kicsit megpihentessük ordító gyermekünket, így szinte mindig kézben volt. (Erről megoszlanak a vélemények, hogy ilyen kis babát elronthatunk-e ezzel. Őszintén szólva nem is foglalkoztunk vele, csak azt tartottuk szem előtt, hogy minél kevesebbet sírjon. Hiszen egy felnőttnek is megfájdul a feje a sok sírástól, akkor egy kisbaba sem hiszem hogy kivétel lenne. Tehát elég a pocifájás, nem kell még a sok sírás miatti egyéb probléma szegénykének.) Persze ez nem volt ellenünkre, szívesen foglalkoztunk vele, de ez azt jelentette, hogy nem csak az éjjel-nappal 3 óránkénti etetésre volt szüksége, hanem a köztes időkben (éjjel triplán) is teljes odafigyelést igényelt, sőt többnyire mindkettőnktől ... így nem igazán maradt időnk a pihenésre.
A ringatás mindenféle pózát, pozícióját kipróbáltuk és váltogattuk az eredményes hatás érdekében. Ülve, székben ringatózva, állva, sétálva, táncolva, énekelve, beszélve hozzá (persze a kis fülecskéjéhez közel, hogy az ordítástól meghallja) --) jobbra-balra, előre-hátra, le-fel ringatva...
Masszírozgattuk a kis pociját körkörösen az óra mutató járásával megegyező irányban (ahogyan a belecskéi futnak), melegítettük a pocikáját tenyérrel és meggymagos kis párnácskával, masszírkáztuk az oldalát és a hátát a gerince mentén, (amikor háton feküdt) kézbe vettük a kis popsiját (megemelve ezzel a kis lábacskáit) és jobbra balra ringattuk, mellkasra hasra fektetve ringattuk, altattuk... és még amit kitaláltuk, hiszen néha a változattosság volt a kulcsszó a figyelemeltereléshez.

2. Gyógyik, amik elvileg nem szívódnak fel és a babadoki és védőnéni is ajánlotta
- Infacol szuszpenzió
- Espumizan
Mi az Infacolal kezdtük (állítólag ez erősebb), azután pedig két napja áttértünk az Espumizánra. (Nem tudom, hogy ez azt jelenti e hogy nálunk az Espumizan hatott igazán, vagy csak az történt, hogy ennyi idő alatt fejtették ki hatásukat.)

3. Homeopátia a pocifájásra

CHAMOMILLA VULGARIS 15CH
A csecsemő a fájdalmat nehezen tűri, élesen sikongat, dühös az egyébként kedves, jó kisbaba. Lábait felhúzogatja. Csak karba véve, ringatva lehet megnyugtatni.

COLOCYNTHIS 15CH
Viselkedés, mint az előző. Erős görcsös hasfájás. A panaszok a pocak masszírozására, melegítésére (akár tenyérrel), a lábaknak a hasra való hajlítgatására enyhülnek.

DIOSCOREA VILLOSA 15CH
Hirtelen kialakuló éles, periodikus, visszatérő fájdalom. Összegörnyedve erősödik, hátrafelé kifeszülve, illetve a hát masszírozására enyhül.

A tünetnek megfelelőt kiválasztjuk és egy golyót feloldunk egy kis (forralt) vízben. Ezt adagoljuk (itatjuk vele pohárból) a nap folyamán, amikor fáj a pocika.
Ha nem tudjuk eldönteni, hogy melyik panasz jellemző rá, akkor akár mindegyikből feloldhatunk egy golyót és ezt a mix-et adjuk neki.

4. Megtanultunk szépen büfizni

5. Anyuci táplálkozása
A védőnénitől kaptunk egy listát, hogy mit lehet enni és mit nem. Ez alapján kajcsizok az utóbbi napokban.
(Ezt majd ide lehet, hogy felsorolom)

Azt hiszem még nem úsztuk meg teljesen a pocifájást, mert mialatt ezt megírtam ismét újabb ringatásra volt szükség... de már nem annyira vígasztalhatatlan, mint az elején volt.

Ui.: Úgy tűnik, hogy ma nappal behozza a lemaradást pocifájásból és vígasztalhatatlan sírásból. :(
Mi lesz itt ma éjjel megint?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

3 komment

2007.12.12. 17:08 * Zsó *

Meghitt pillanatok

Imádjuk amikor ...
... ránkmosolyog
... oltári kis grimaszával ránknéz
... homlokrácolva kérdően körbetekint
... békésen, édesen szuszogva alszik
... nyikorgó hangot hallat, vagy sikongat
... gyermeki édes nyújtózkodással ébredezik
... nyelvét éhesen nyújtogatja
... (büfizés helyett) énekelget apja vállán
... szopizás közben éberen óriási gyönyörű szemekkel figyel és nagyokat nyeldekel
... szopizás alatt kezével a rucimba kapaszkodik, vagy a pocimat dagasztja
... a tornáztatást elégedett nyökögéssel élvezi
... beszélgetünk (mi beszélünk hozzá, Ő pedig élénk figyelmével, aprócska reakcióival válaszol)
... fürdetés közben aktív láb- és kézmozgásaival igyekszik kicsusszanni apja biztos kezei közül
... élénken figyeli és nyúl a zenélő játékai felé
... csuklást enyhítendő pohárból szürcsölget
... kipirulva alszik az ajtóban rózsaszín kis overáljában
... ringathatjuk, pocisimizhetjük és megnyugszik

Fájdalmas amikor ...
... pocifájósan vígasztalhatatlanul sír (sajnos még mindig ez teszi ki a napok és éjjelek nagy részét, de reméljük hamarosan kinövi és nem lesz ennyi fájdalomban része)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

4 komment

2007.12.10. 11:11 * Zsó *

A legcsodálatosabb bébike

És egyben nagyon sok odafigyelést igénylő ... mert igencsak hasfájós a lelkem.
Nagyon kis ügyes, és ami rajta múlt mindent megtett és a napirendünk szinte már az első naptól szépen beállt. Oda vagyunk érte! :) Annyira kis édes babuka, hogy minden szeretetteli várakozásunk ellenére elképzelni sem tudtuk volna előtte, hogy ennek ilyen fokozata lehet és ennyire szerelmetesek lehetünk egy ilyen kis csöppségbe. Édes kis bébikénk! Csuda kis csajszi!
Nagyon ügyesen jelez mikor milyen szükséglete van, szépen eszik, leselkedik a világra, csudaaranyos kis hangokat hallat (szuszog, nyikorog), grimaszokat vág, mosolyog, kérdően vagy érdeklődve leskelődik, sokat alszik és amitől szívesen megkímélném az a pocifájás. Sajnos egyre több idő azzal telik el, hogy hihetetlen kreativitással igyekszünk a fájdalmát enyhíteni. Sajnos nem olyan hatásfokkal mint azt szeretnénk...
A hasfájós tünetenyhítő praktikákról, ha az idő engedi, akkor bővebben is beszámolok majd, de most ennyi idő volt engedélyezve egy pocifájási roham és a következő szopizás között.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

4 komment

2007.12.08. 09:36 * Zsó *

Születésünk története röviden

Múlt héten csütörtökön, azon a bizonyos 2007.11.29.-ei napon vizsgálatra mentem a doki bácsimhoz a kórházba. Mindeközben elég furcsán éreztem magam 'hasügyileg', és szentül meg voltam győződve, hogy csak a pocimat rontottam el. De nem tudtam milyen étel okozhatta, hiszen a várandósság alatt igyekeztem odafigyelni az étkezésemre. Viszont mire 9 óra körül a nőgyógyim megvizsgált már '10 perces gyomorrontásaim' voltak...
Kiderült, hogy lehetséges, hogy szülünk, igaz csak picurit tágultam. Úgy volt, hogyha mégis csak jósló fájások, akkor hazaengednek. Ekkor szóltam a páromnak, hogy pakolhatja a kórházi cuccokat az autóba és jöhet utánunk, mert vagy szülünk, vagy csak eljön értünk, de örülnék, ha mellettem lenne. Hamarosan meg is érkezett, és akkor még az 5-7 perces fájásaim ellenére csak vigyorogtam a meglepett, halál sápadt, értünk izguló páromon. (Ami megilletődés persze nem sokáig tartott nála, mert hamarosan átvedlett mindennapi valós önmagába és méltó segítségem, támaszom lett a kicsikénk világra jövetelekor.) Ekkora már túl voltunk egy a doki bácsim által elrendelt rendkívüli NST-n, és vártuk az újabb vizsgálatot, amire 11 óra körül került sor. Ekkor kiderült, hogy az egyre sűrűsödő fájások mellett igaz csak lassacskán, de tovább tágulgattam. Innentől biztos volt, hogy aznap érkezik meg a kislányunk, mehettünk a szülőszobára. Zuhanyozgatások, labdán rugózások után 1/2 2-kor burokrepesztés volt, mivel a fájások ellenére is nehezen tágultam. Érdekes dolog, hogy kicsi lányunk már itt milyen kis ügyes volt, hiszen már ekkor nagyon szépen haladt a szülőcsatornában, és igyekezett a nehezen táguló anyucinak is segíteni (akinek úgy tűnik nehezen ment az elengedés). Innen a szülésznőm masszírozgatásai mellett, a párom gondoskodó kezei között és a doki bácsim határozott segítségével kicsit több mint 3 óra alatt kitágultam és megszületett a kis szemünk fénye a legédesebb kicsi lány, Nikolett.
Már ott maszatosan a legszebb leánykának láttam, és párom szeme is hasonlóan csillogott. Leírhatatlan öröm egy kisbaba érkezése...

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

5 komment

2007.12.07. 08:57 * Zsó *

Süt a nap és mi virulunk!

Ezt kezdetem leírni az utlsó egyben töltött esténken (de nem fejeztem be bocsika, mert inkább Dr.House-t néztem, gyengéim a kórházas sorozatok), amikor még nem is sejtettem mi vár ránk másnap:
"4 napi pocikeményedés, vizesedés után, ma mintha mindezt elvágták volna, ismét fitten ébredtünk, minden 'terhes' érzés nélkül. Nagyon érdekes, ahogy az elmúlt 4 nap tünetei és a közeledő kiírt időpont mellett rá kellett ébrednem, hogy nemsokára vége az áldott pocis állapotnak és felváltja egy másik csodaszép babázós időszak.
Érdekes volt belegondolni, hogy mennyire nem igaz az a szó a mi 9 hónapunkra, hogy 'terhesség'. Legfeljebb egy kicsit finomabban kifejezve: édes teher. :) Hiszen hónapról hónapra tapasztalhattam meg kicsikénk a növekedésével járó változásokat. A mi édes kicsi lányunk olyan kíméletes volt mindvégig, hogy éppen csak apró bemutatókat tartott a babás időszak nehézségeiből, csak hogy tudjuk milyenek azok a bizonyos tünetek. Csoda ha kiélvezem még minden pillanatát. :)"

Hát ezen a napon reggel még meghitt kettesben elballagtunk a párocskámmal egy kis reggelire a helyi reggeliző-kávézóba. Utána hazasétáltam és délelőtt még vasalgattam egy sort, és beraktam egy adag mosást, kiteregettem, közben pedig szép kis nyugis zenéket hallgattam. Mire végeztem eljött az ebédidő, úgyhogy délben a törzshelyünkön találkoztuk egy jó kis ebédre a párocskámmal. Ekkor ha már a városban voltam elugrottam a varrónőhöz (bébikénk egyik cuccán egy kis igazításra), majd egy kis karácsonyi császkálás következett. Találkoztam néhány kismami barátnőmmel, az idő pedig elrepült, majd 4 órát töltöttem a városban, és észre sem vettem hogy elfáradtam volna. Nagy örömöre a függönyök is elkészültek, úgyhogy nagy elánnal vetettem bele magam a szobáink még otthonosabbá tételéhez. Szépen felakasztgattam sorra a helyére mindent.
Ekkor felhívtam anyumat, hogy "na akkor holnap szülhetünk, mert fenn vannak a függönyök!" Hát őszintén szólva nem gondoltam, hogy ez a poén valóra válik... anno anyukám is felrakta a szépen kimosott függönyöket és másnap megérkezett a hugicám. Úgy látszik ez hagyomány lesz? ;)
Estére még vissza volt a kismama torna, ahol mindig nagyon jól megdolgoztuk az addig nem létezőnek hitt izmainkat. Jól ellazultam ekkor is. 'Ha nem jönnék a következő héten' címszóval elköszöntem a többiektől és rábíztam a rangidős kismamira a magnó kezelését és hogy vigyen magával tollat a következő alkalmakra (mert a tanárnőnknek soha sincs ;) ).
Pedig nem is nem gondoltam komolyan, csak jó volt elviccelődni a stafétabot esetleges továbbadásán, és még máig meglepő egy ilyen nap után nem lett következő alkalom... hiszen másnap már az anyaság napja virradt ránk. :)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

1 komment

2007.12.06. 08:57 * Zsó *

Niki aktív volt

A késődélutáni/esti alvás során Niki beindult és amennyire az ágy engedte keresztbefordult.
Ime a kép:

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

5 komment

2007.12.05. 12:53 * Zsó *

Egy gyors bejelentkezés

...még mindig Tomi. Mindenki jól van.És egy friss kép is:

A napi/éjszakai program: a "tisztábarakás/szopi/büfi/alvás" végtelen ciklusa. Igérem, hamarosan jelentkezik Zsó is.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

5 komment · 2 trackback

2007.12.02. 17:01 * Zsó *

Hosszabbítás

Sajnos tegnap korán örültem, még egy nap hosszabítást rendeltek el Nikinek és anyának.
Nem is vittem fényképezőt, igy ma csak egy telefonos kép van:

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

8 komment

2007.12.01. 22:57 * Zsó *

Niki a szoliban

Mivel Niki egy kicsit besárgult, beutalták a helyi szoliba, úgyhogy a nap nagy részét ott töltötte kellemes kék fényben, kivéve persze az étkezéseket.
Ime a mai napi:

De sebaj, holnap már jönnek haza! Nem kicsit vagyok elfogult, mert csak ezt az egy bébit látom szépnek az ott összes látott közül.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

3 komment

2007.12.01. 11:49 * Zsó *

Niki 2 napos

Csak egy gyors képbeszúrás:

Épp aludt, úgyhogy csak ez a gyors fotó készült.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

9 komment

2007.11.29. 20:22 * Zsó *

BREAKING NEWS -------BREAKING NEWS

Most kivételesen nem Zsó jelentkezik, hanem Tomi.
Örömmel jelentjük hogy 2007.11.29 16:43-kor megszületett Niki (3340/55)!
próbálok egy képet betenni, de elnézést ha nem sikerült, mert ahogy tanult barátom mondta: "Nem hobbim az informatika!" :-)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

16 komment

2007.11.26. 14:48 * Zsó *

NST a 38. héten

Ha hétfő, akkor NST, immár a 3. ... és ezen is túl vagyunk. Adhattam volna a bejegyzésnek azt a címet, hogy NST HuncÚr módra, hiszen a mi kis csajszikánk is megviccelt minket.
Úgy tűnik, hogy a pocikeményedésekkor kis satuban lehet a lelkem, és ilyenkor nagyon meggondolja, hogy mozgolódásra adja-e a fejét. A reggeli után még az autóban ment a diszkó, na jó nem ezerrel, de azért elég szépen, aztán mire a kórházhoz értünk elaludt a kicsikénk, mire a gépre kerültem már tuti a legmélyebb álmát aludhatta. Próbáltam én aktivitásra bírni az eddig beált módszerekkel: simogattam, vakargattam a pocimat, de sehol semmi reakció. Sajnos közvetlenül előtte nem tudtam enni, mert nagyon gyorsan behívtak, pedig egyébként ez a leghatásosabb módszer. (Most is irtózatosan feszülő pocival, de ebéd után jó kis táncot lejt a kicsi lány. Hát ez van, nem sikerülhet minden tökéletesen. ;) ) Tehát reggel már letelt a szokásos 10 perc és semmi, a szülésznő ránk sem néz én meg csak lesek, hogy előkapjam-e a szendvicsem, vagy esetleg nekem is vissza kell majd jönnöm kontroll NST-re (mint pénteken Cuckának). Ekkor beviharzott egy kedvesebb, másik szülésznő, aki mindenkihez szólt egy két szót, a másik kismamának megigazította az érzékelőt, nekem pedig szó szerint fel rázta a kislányunkat. Érdekes volt, hogy nagyon finoman csinálta és mégis felébredt rá és mocorgott néhányat a leányzó. Na azért nem vitte túlzásba, csak hogy éppen értékelhető legyen az eredmény... de sikerült. Legközelebbi alkalommal már csak a kajcsi után húzok sorszámot - persze, ha még lesz legközelebb. ;)
Sajnos itt nem néznek méhtevékenységet, ahogy jobb helyeken szokás, úgyhogy nem tudtam meg mit mondana a gép az én jó kis pocifeszülgetéseimre. :) Pedig, mint tapasztalatlan kismami kíváncsi lettem volna. Hátha többet megtudtunk volna...
Utána egy doktor bácsi kiértékelte a görbénket, és elküldött vérvételre. Azt hittem már nem lesz több csapolás, hát meglepődtem... itt ez a szokás, hogy még a 38. héten is leellenőriznek így. Tehát a labornál még egy újabb hosszú sort ki kellett várni, úgyhogy megint egy egész délelőttös program lett a kórházasdiból. Most pedig pihizek egy kicsit, kíváncsi vagyok alábbhagy-e valamelyest a pocifeszülést, hogy ezzel nagyobb komfortban tudjam a kis Nikikénket.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

5 komment

2007.11.25. 16:17 * Zsó *

Egyedül nem megy...

A hétvégén ismét front volt, és mellé még egy jó kis telihold. Jól tudom már, hogy kicsikénk igencsak érzékeny ezekre a tényezőkre. Ilyenkor pocikeményedés és ennek hatására kevesebb mocorgásban van részem. Amikor pedig a kemény méhben mégis megpróbál helyzetet változtatni, az elég erős élmény...
Egy hónapja már hogy nem tapasztaltam, mert akkor a doki bácsink ezt (és a méhszáj kezdődő tágulását) észrevéve gyógyszerek szedését javasolta, hogy ne túl korán érkezzen a csöppünk. De mivel mostmár teljesen kifejlődött a kisbabánk, és az orvosokkal egyetértésben bármikor szívesen látnánk, így egy hete abbahagytam a gyógyszerek szedését. Úgyhogy a frontok most ismét erősebben éreztetik hatásukat.
Ez történt Cuckával is, akinek a feszülő pocijában minden eddig bevált módszer ellenére sem lehetett mozgásra késztetni a kicsikéjét. Persze ez számomra is izgalomra adott okot. Na nem azért mert féltem volna, hogy probléma van, (mindezt magunkból kiindulva, és remélve) hanem hogy talán már itt az idejük és hamarosan kezében tarthatja kisbabáját. Estére azért kicsit enyhült a helyzet és a következő NST-s vizsgálaton már majdnem régi formáját adta a kis pocilakó, helyes kis NST görbét produkálva, és ezzel megnyugtatva mind az anyucit, mind az orvost.
Tehát a tegnapi nap sok szurkolással, izgalommal és számomra is soha nem látott erősségő és gyakoriságú pocikeményedéssel járt. Ilyen huzamos tünetek még nem voltak, így egyedül nem mertem volna nekiindulni a napi sétámnak, de köszönhetően párocskám kitartó gondoskodásának, mégsem kellett a lakásban töltenem az időt. Nagyokat sétáltunk, és közben elintéztünk egy-két dolgot. Igazán jól esett, és óriásit aludtam ezután. Ma még folytatódott kicsit a tortúra, de az időjárás változásával egyre csökkent, talán odébb is állt.
Mostmár kíváncsi vagyok és nagyom várom, hogy mikor dönt úgy a babukánk, hogy kibújik a jól megszokott meleg kis kuckójából. Talán összebeszéltek HuncÚrral és mindent tudnak, csak nekünk nem árulták el tervüket ;)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

7 komment

2007.11.25. 07:00 * Zsó *

38. hét már fél méteresen és 3 kg-osan

Amit a babukánk, akit nagyon várunk, elmúlt hétéről írtak:
A várakozás izgalmas heteit a gyermeked további gyarapodással tölti. Most már ötven centi hosszú és 3 kilós, rendes újszülöttméretű baba. Próbálgatja a légzést, a fény felé fordul, és képes már erősen fogni a kezével. A magzat belei tekintélyes mennyiségű mekóniumot, sötétzöld színű, kenőcsös anyagot, amelyet a májból, az epehólyagból és a hasnyálmirigyből érkező sejttörmelék, elhalt bőrsejtek tömege és a lenyelt lanugo alkot. A (szurokszéklet) mekónium általában a szülést követő pár órában ürül, ijesztően ragacsos és fekete, ám a baba első szagtalan széklete lesz. Ha esetleg szülés előtt vagy közben a magzatvízbe kerül, az a baba stresszhelyzetét jelzi.
Ha a magzat fiú, a 38. hétre a herék megérkeztek a hasüregből a herezacskóba; ha lány, a nagyajkak teljesen kifejlődtek. A súlygyarapodás tovább folytatódik - elérheti a napi 30 grammot -, de az édesanya súlya ekkor már stagnál, vagy csökkenni kezd. A baba fejének és hasának a kerülete nagyjából azonos. A magzatmáz ekkora már eltűnik a bőr felszínéről, esetleg az ízületek környékén maradhat meg foltokban.

Előfordulhat, hogy egy vastag, barnás képződmény, a nyákdugó távozik a szülés előtt akár egy-két héttel, akár napokkal vagy közvetlenül a szülés megindulásakor, de van, aki nem tapasztalja ezt. (nálunk még nem történt meg) A nyákdugó a terhesség ideje alatt a méhszáj előtt helyezkedik el, és az a feladata, hogy megvédje a magzatot a fertőzések ellen. Amikor a méhszáj lazulni és vékonyodni kezd, a dugó - ami gyakran csak erős folyásként észlelhető - leválik, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a szülés hamarosan megindul. Fontos, hogy figyeld a magzat mozgását, és ha változás áll be az eddigi mintázatban, értesítsd a védőnőt vagy a kezelőorvost.

Kispapa a szülőszobán:
Sok szó esett már arról, mik a teendői a kismamának a vajúdás alatt, most beszéljünk arról, amitől sok férfi retteg. BENT LENNI A SZÜLŐSZOBÁBAN!
Csak bátorítani lehet a férfiakat, menjenek be, és nézzék, ahol párjuk a világra hozza a babát. A legdöbbenetesebb élmények egyike, amit valaha is átélhet.
Ne féljen, csak annyit kell néznie és részt vennie, amennyi még nem okoz gondot. Egyes férfiak számára ez valamivel több lehet, mint csupán fogni a párja kezét, vagy belenézni a szemébe. Biztosíthatjuk afelől, hogy ez is nagyszerű dolog. Ha aktívabb részt kíván venni, segíthet a vajúdásban (légzésnél, masszázs, hideg- vagy melegvizes borogatás, stb.), elvághatja a köldökzsinórt, segíthet fogni a babát. Nem árt előre megbeszélni az orvossal, mit is tenne a legszívesebben.
Néhány szó a köldökzsinór elvágásáról. A köldökzsinórban nincsenek idegek, így sem a mama, sem a baba nem fogja érezni, amikor elvágják. A köldökzsinór merev, zsíros anyag, készüljön fel arra, hogy nem is olyan könnyű elvágni.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2007.11.23. 07:37 * Zsó *

Túl a reggeli sétán :)

Ma annyira szép időre ébredtünk, bárcsak maradna még néhány napot! De túl sokat azért ne várjak el ugye, mert azért csak november vége van...
Tegnap a szokásos ebéd járaton kívül itthon töltöttem a napot, bepakoltam(néhányszor) a mosógépet, kiteregettem és apróbb munkákat végeztem. Így főként délelőtt kíméletes melóban volt részem, de az azzal járó mozgás nagyon jól esett. Délután gondoltam egy merészet és nekiálltam felgereblyézni a faleveleket (már napok óta szereteném, de hol esett az eső, vagy a hó, hol nem voltam itthon, és olyan is előfordult hogy fáradt volt a pocim hozzá), most az idő is szép volt és én is fittnek éreztem magam, úgyhogy uccu neki. Na ahogy a sétáknál is az odaút még fürge, de visszafelé mindig sikerül kicsit belassulni, így ment ez az udvaron is. Nagy elánnal nekiálltam, aztán a vége felé egyre komótosabban haladtam. De befejeztem és nagyon jól esett - ez a lényeg! Este nem is dagadt a lábam!!!
És mindezek után az éjjel óriásit aludtam!
És ugye milyen szép reggelre ébredtünk, tiszta tavasz! Most szívesen folytatnám a gereblyézést, de tegnap már befejeztem. ;) Viszont ma reggel már túl vagyunk a párommal egy kis kávézós reggelin, remélem a kis csöppnek is jól esett. Bár úgy érzem a sétával Ő most el lett ringatva, jót szunyókált, (milyen érdekes és kellemes érzés a kicsikénk bölcsőjénak lenni :) ) és inkább most lázadozik, és ébredezik, ahogy a gép előtt ücsörgök és a reggelitől (számára hangosan) kuruttyol a hasim.
Érdekes, hogy ahogy egyre kisebb helye van bébikénknek, úgy egyre kisebb (bár elég feltünő) mozgásokat tesz, de a mennyisége nem nagyon csökken, továbbra is kis örökmozgócska! :) Nagyon kis édes babuka, még kiélvezem ezeket az utolsó pocis-babás napokat-heteket!
Most még a nap is kisütött, megyek is gyorsan ablakot nyitok és beengedem ezt a szép időt!
Szép napot Mindenkinek!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2 komment

2007.11.21. 12:20 * Zsó *

Utolsó diabos jelenésünk

Ma reggel 1/2 8-kor ismét a diabos doki néninél kezdtem a napot, ahogy az utóbbi időben minden 2. vagy 3. hét szerdáján. A köztes napokon bőszen méregettem az étkezés utáni eredményeimet és vittem neki kielemzésre. Amikor 7-7.2 lett valamelyik értékem (mert efölé nem merészkedtünk, akkorát azért nem igazán bűnöztem és ez is ritkán volt), akkor mindig megkaptam a papírkámba, hogy diéta hiba miatt lett ilyen az érték. Érdekes, hogy betegség, vagy időjárási front estén fordult elő inkább. Ilyenkor a szervezet kevésbé tud kontrollálni ezek szerint. De tényleg nagyon igaz, hogy a napi étkezések 6 részre osztásával és lassan felszívódó szénhidrátok fogyasztásával (főleg a reggeli és esti időszakban) szépen kordában sikerült tartanom a vércukor értékeket.
Onnan szépen hazasétáltam, jó kis 20-25 perces séta, de nagyon jól esett mint mindig. Most egy kis lazítós délelőtött tartottam, elolvasgattam az újságokat. Kivételesen a déli séta elmaradt, mert ma hazahozta az ebédet a párocskám. De azért nem maradok mozgás nélkül hiszen este ismét torna :) Igaz csak kismamásan, de a múltkor is szép kis izomlázam volt tőle, így éreztem hogy csináltam valamit. Kíváncsi leszek, hogy a kb. 1,5 hete este és reggelente jelentkező vizesedésre hogyan hat. Érdekes, hogy mindenki azt mondja, hogy nappal tegyem fel valahova a lábam, hogy ne vizesedjen. De én ennek ellenére pont a jó kis pihik után látom a duzzadásokat, és a séták, meg a mozgás pedig mintha jót tennének ... most akkor fordítva működök?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2 komment · 1 trackback

2007.11.20. 14:01 * Zsó *

Védőnénis délelőtt

Ma délelőttre a védőnénim volt hivatalos hozzánk. Nagyon kedves, segítőkész és mindig hasznos tanácsokkal lát el. Szerencsére kérdés nélkül is segít, sokszor amikor elmond egy-egy dolgot, akkor jut eszembe, hogy 'tényleg, ezt is meg szerettem volna kérdezni'. Hát Ő ilyen, és nagyon örülök, hogy hozzá tartozunk. Délelőtt, amikor itt volt, akkor megmutattam az UH-os és NST-s eredményeinket. Ő szépen felírogatta magának és megállapította, hogy jó kezekben vagyok, már nem is valószínű, hogy találkozunk a szülésig. Azért egy két kórházas tanáccsal még ellátott, és hogy hívjam nyugodtan bármi kérdésem van és távozott.
Ja és jut eszembe, megkérdezte, hogy vannak-e már jósló fájásaim. Hát nem tudom. Tegnapelőtt éjszaka az volt-e vagy sem. Kicsit más volt mint az egyéb bélgondok, jobban hasonlított a már rég elfeledett mensis görcsökhöz és a derekam is megéreztem, de nem tudom. Ha majd jönnek a rendes fájások, akkor valószínűleg majd tudni fogom ez olyan, ahhoz hasonló volt-e. De most még a jó kis ebédre fogom. ;) Pont olyan mint, amikor először éreztem a kicsikénk mocorgását, na akkor sem voltam biztos benne, hogy Ő az. Igazából akkor bizonyosodtam meg róla, amikor később is ugyanazt éreztem, csak már erősebben. Hát majd ez is kiderül. Nem is tudom milyennek kellene lenni...
A védőnéni után elolvastam a többiek beszámolóit, hogy ki hogy van. Egyre izgalmasabb, ahogy telik az idő, mindenki egyre közelebb kerül a kiírt időponthoz. Hát van miért, vagyis kikért izgulni. ;) Remélem mindannyiunknak könnyű szülése lesz. Persze én még nem tudom ez mit jelent, de mindenki ezt hajtogatja, úgyhogy én is ezt kívánom mindenkinek.
Sokat gondolok azokra a kedves ismerősökre, barátnőkre, akiknek még nincs pocilakójuk, mert kinél ilyen, kinél olyan okok miatt még nem érkezett el az ideje, pedig már most izzig-vérig anyukák. Remélem mihamarabb náluk is elhárulnak az ismert, vagy ismeretlen okok, anyagi gondok és átélhetik ezeket az örömmel és izgalommal teli napokat, heteket, hónapokat, és majd éveket. Szívből kívánom, hogy teljesüljön az álmuk.
@-'--

Ma már túl vagyok a déli sétámon is, ez mindig nagyon jól esik. Bár éppen ma beszélgettünk róla, hogy lehet, hogy a taxis szomszéd számát be kellene jegyeznem a telefonomba, ha útközben érnének a fájások és már nem esne jó hazagyalogolni. ;)

Most pedig egy barátnőmet várom az egy éves kisfiukkal. Babázni fogok, Niki pedig ugrál örömében a pociban! :-D

Szép délutánt mindenkinek!

Ui.: Vörösbegy - köszi az érdeklődésed, aranyos vagy - egyben vagyunk még, csak ma vendégséges napunk van! Kihasználjuk még a lógós napokat. ;)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2 komment

2007.11.19. 17:41 * Zsó *

NST második forduló, még nem szülünk ;)

Ma nagyon korán keltünk és mentünk a kórházba, hogy az éjszaka ott ügyelő doktor bácsinkat reggel még ott érjük. Az NST-t még nélküle, az ott szorgoskodó asszisztens, vagy nővérke csinálta meg, aki megmérte a vérnyomásunkat is (120/70) és megnézte a vizeletet, amiben most sem volt fehérje. Az NST-t már a doktor bácsi elemzte ki, amit rendben talált. Ezután levette a CET vizsgálathoz szükséges kenetet (amiről a múlt héten lemaradtunk) - ennek az eredménye kb. 1 hét múlva lesz meg. Ezen felül megnézte a méhszájat, ami a másfél hónappal ezelőtti C2100 értéken maradt. Vagyis a MagneB6 és a Diaphyllin nem eredmény nélkül csökkentette a keményedéseket. Mostmár abbahagytam őket, hiszen bármikor, amikor szeretne jöhetne a kicsikénk, de a doktor bácsink véleménye szerint még nem szülünk. Úgy tűnik jól érzi magát odabenn. Igaz bármely pillanatban meggondolhatja magát :)
Nagyon várjuk már a találkozást, de azért persze legyen úgy ahogy a kishercegnő szeretné ;)
A vizsgálat után találkoztam a szülésznőmmel, megnézettem vele a kórházi-listánkat. És teljesen rendben találta, egyedül a kicsikénknek felírt tartalék pelenkát húzta ki. Ebben a kórházban szinte mindent biztosítanak a babáknak, így majdhogynem csak a saját cuccaimat kell bevinnünk. Megmutatta az öltözőt, csomag tárolót, vizsgálót, adminisztrációs szobát, vajúdót, szülő szobát és baba őrzőt (itt fürdetik meg először az újszülöttet és melegítik fel egy kicsit inkubátorban, amit az apuka végigasszisztálhat, addig a mamit pedig rendbe teszi a doki bácsi és utána lehet együtt az új család).
A kórház után sétáltam egy nagyot, majd hazajöttünk. Gyorsan eltelt a délelőtt.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

5 komment

2007.11.18. 07:00 * Zsó *

Telnek a napok ... elérkezett a 37. hét

Lassan megint eltelik egy hét. Eddig nem is volt furcsa ezt megállapítani, de ezentúl már bármikor megérkezhet Nikikénk. A papírforma szerint még 3 hetünk van vissza, de az hogy mennyi ideig szeretne bent uszikálni, az már rajta múlik. Úgyhogy mostmár napok, vagy hetek, de legfeljebb egy hónapunk van vissza együtt ebben a formában. Hihetetlen és egyszerre megható belegondolni...
Nikikénk a maga körülbelül 47 cm-jével és 2950 grammjával (ami ezen a héten az átlagos babaméret) már nem számítana koraszülöttnek, ha megszületne. A koordinációs készség a 37. hétre olyan fejlett, hogy a magzat bármit meg tud ragadni az ujjaival. Ha fényt érzékel a méhen belül, arrafelé fordul. A kicsi úgy gyakorolja a légzést, hogy beszívja a magzatvizet. Néha még csuklik is. A kicsi feje ekkora már elhelyezkedett a kismedencében, ezért az édesanya légzése is könnyebbé válik, ahogy a méh "visszavonul" a rekeszizom alól. A 37. hét végére a magzat orvosilag érettnek számít, ezért ha megindul a szülés, már nem próbálják késleltetni a kicsi világra jövetelét. Ennek tudatában a kórházas cuccunk mára már bekerült a táskába, indulásra készen és néhány napja már mi is ízlelgetjük a tényt, hogy kézzel fogható időn belül apuka és anyuka leszünk. Azt írják, hogy figyeljem az utolsó hetekben a babukánk rúgásait, mert akár hiszem, akár nem, hiányozni fognak. Hát igen, tényleg nagy változás lesz mindkettőnknek, sőt mindhármóknak. Ami majdnem 9 hónap alatt szép lassan alakulgatott közöttünk, az néhány óra alatt teljesen megváltozik. Igyekszünk kiélvezni még ezt a közösen töltött időt, és izgalommal, örömmel várjuk életünk következő fejezetét is, hiszen jó ideje erre készülünk és amióta egymást ismerjük a párommal érezzük, tudjuk, hogy így leszünk teljes család. Milyen érdekes, hogy a régi időkben magukra a gyermekekre használták a CSALÁD kifejezést...
Tehát a finisben vagyunk. Próbálom még több pihenővel takítva, de aktívan élni a hétköznapjaimat, hétköznapjainkat. Lassan az utolsó - szülésig határidős - feladatok végére érek (függöny varratás a szobákba, mert még csak a babaszobában szépültünk eddig, szemüveg megrendelés, fogorvosi ellenőrzés és még sorolhatnám, és) éppen tegnap éreztem először, hogy minden fontos dolog a helyén és mostmár megnyugodhatok, felkészültünk a nagy találkozásra ... tehát minden szempontból a nagy talákozás kapujában vagyunk. Mindezt a természet is egyre gyakrabban érezteti velem, velünk. Érzem, hogy a sok apró jel között igenis elért az utolsó időkre oly jellemző vizesedés. Persze éppen a sok ügyintézéssel, vagyis sétákkal, és a kismamatornával igyekszek ellene tenni, de úgy tűnik én sem úszom meg és lábaim időnként alig férnek a papucsomba, másrészről időnként pufivá avanzsálódott ujjaim hajlékonysága sem az igazi.

Figyelemmel várjuk a szülés megindulásának jeleit, amiben csak reménykedek, hogy tudni fogom, hogy ezek már tényleg azok a bizonyos jelek: fájások, vagy magzatvíz elfolyás...

Végül nálunk úgy tűnik minden megoldódott és előre láthatólag nem lesz szükség császáros szülésre, de azért ha már olvastam róla, akkor néhány szóval csak megemlítem:
"A baba ekkorra már elhelyezkedett a szülési pozícióban. Ha a farfekvést "választotta", az orvos valószínűleg "csak" javasolni fogja a császármetszést, ha azonban harántfekvésben helyezkedett el, biztosan elkerülhetetlen a műtéti beavatkozás. Ma már egyre több esetben végeznek császármetszést - itthon az összes szülés 25%-ban! - ezért érdemes átfutni az alapvető tudnivalókat. Altatást szinte csak sürgősségi esetben végeznek. Ha a kismama már korábban epidurális fájdalomcsillapításban részesült, akkor a beültetett kanülön keresztül kapja meg a további érzéstelenítőt. Ellenkező esetben egy úgynevezett spinális injekciót kap szintén a csigolyák közötti résen keresztül az alsó háti szakaszon, általában már a műtőben. A műtéti előkészületekhez hozzátartozik az infúzió bekötése, a szeméremszőrzet borotválása és a katéter felvezetése a húgycsőbe. A kismama semmit nem lát a beavatkozásból, mert a műtőasztal felett a válltájékon egy "függönyt" hoznak létre: ez egy határt képez a steril és a nem steril terület között. Ha a papa is benn van a műtőben, ő a kismama feje mellett foglal helyet. A metszés az esetek döntő hányadában haránt irányban történik, és az egy órás beavatkozás nagy részét a seb zárása tölti ki: a baba gyakorlatilag percek alatt jön világra."

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

HTML

Babócáink

Keresés

Hozzászólások

Blogajánló

Archívum

Egyéb

2007.12.28. 09:48 * Zsó *

2007.12.25. 17:19 * Zsó *

2007.12.23. 16:53 * Zsó *

2007.12.18. 11:07 * Zsó *

2007.12.17. 20:41 * Zsó *

2007.12.17. 14:45 * Zsó *

2007.12.15. 11:06 * Zsó *

2007.12.12. 17:08 * Zsó *

2007.12.10. 11:11 * Zsó *

2007.12.08. 09:36 * Zsó *

2007.12.07. 08:57 * Zsó *

2007.12.06. 08:57 * Zsó *

2007.12.05. 12:53 * Zsó *

5 komment · 2 trackback

2007.12.02. 17:01 * Zsó *

2007.12.01. 22:57 * Zsó *

2007.12.01. 11:49 * Zsó *

2007.11.29. 20:22 * Zsó *

2007.11.26. 14:48 * Zsó *

2007.11.25. 16:17 * Zsó *

2007.11.25. 07:00 * Zsó *

2007.11.23. 07:37 * Zsó *

2007.11.21. 12:20 * Zsó *

2 komment · 1 trackback

2007.11.20. 14:01 * Zsó *

2007.11.19. 17:41 * Zsó *

2007.11.18. 07:00 * Zsó *