http://www.hoxa.hu/?p1=cikk&p2=898
www.freeweb.hu/nlctb/docs/baba/homeopatia_terh_szules.doc
http://homeopatia.info.hu/index.php?lang=hu&mode=HihModSite&page=HihPgSiteStart&article_id=48
Nyugalmi CTG = non-stres test (NST): NST a terhes nyugalmi állapotában végzett cardiotokográfos (CTG) vizsgálat, akkor kerül sor a vizsgálatra, mikor a kismama nyugalomban van, pl. fekszik vagy ül.
A magzati szívműködésszám átlagértéke 120-160/perc. Jó állapotban lévő, egészséges magzat szívműködése a magzatmozgásokat és a méhösszehúzódásokat követően gyorsul (akceleráció). Ha a magzat méhen belüli állapota nem megfelelő, akkor a szívműködés ilyenkor nem fokozódik, sőt súlyosabb esetben még csökkenhet is (deceleráció).
.jpg)
.jpg)
Telik az idő és újabb, most dupla fordulónap jött el.
Az egyik, hogy már csak kerek 50 napunk van vissza a találkozásig, ahhoz hogy apuci és én is a kezünkbe foghassuk a kicsikénket. :) Mindketten egyre többet gondolunk erre a napra, meghatódva és örömmel teli izgalommal várjuk az eljövetelét.
Kis Nikikénk már egyre nagyobb, néha meg is lepődök, hogy hogyan férhet el a pociban, és még mindig sokat fog nőddögélni. Mára már olyan érzés, hogy teljesen végigér a pocimban: a szeméremcsonttól egészen a bordámig és többnyire a poci jobb oldalán tölti az idejét. Néha érdekes módon átnyúlik balra is, miközben a jobb oldalon a derekamnál is érzem a lábikáját. Ilyenkor talán spárgázhat a kis csöppünk, más elképzelésem nincs, hogyan lehet egyszerre mindenhol. Ha a csuklásaiból jól érzékelem, akkor a még mindig fejjel lefelé tölti napjait. Remélem mostmár így is marad, és inkább elviselem a gyomor és tüdőpróbáló lábtempóit. Néhány napja éjszaka már nem mocorog és fészkelődik minden egyes megfordulásomnál, mosdó járatomnál. Úgy látszik, hogy többet alszik kihasználva a pihiidőt. Az első éjszakákon meglepődtem, mert nagyon éles határ volt, vagyis hétfő óta van az, hogy nyugodtan éjszakázik. Első reggel azonnal szaladtam le reggelizni, mert a finom kajcsi ízére mindig felébred és érezni szerettem volna élénkségét. Hát most is így volt. Másrészről nappal bőven bepótolja az éjszakai mozgáskimaradást. ;) Úgyhogy megnyugodtam, csak a kislányunk napirendje változott.
Nézzük a másik fordulónapot: ma töltöm az utolsó munkanapom a munkahelyen. Az az érdekes, hogyha nem mondtam volna a főnökömnek, hogy a jövő héttől nem dolgozok, akkor még könnyen bírnám a munkát. Persze így könnyű, mert irodai munkáról van szó és csak az agyamat kell megdolgoztatni és nem szükséges hajolgatnom, cipelnem semmit, ráadásul bármikor felállhatok sétálgatni, ha a kicsi lányunk azt igényli. (Igaz 1-2 hete még nem egészen így éreztem a náthától és a többi szervezetemben folyó átalakulástól szenvedve.) Tehát a könnyedebb érzéshez hozzájárul, hogy éjszakánként jókat alszok ismét (úgy látszik a csipőm szélesedése egy kicsit stagnál) és már nem ébredek állandóan arra hogy fáj a forgóm és a lábam, másrészről pedig kezdem megszokni a pocim, és az alvási pozíciók váltása is könnyebben megy. És ami valószínűleg a legfontosabb tényező, hogy apuci nagyon sokat segít otthon, és kímél ahogy csak lehet. Hihetetlen, amit otthon megcsinál - sokszor helyettem - hogy mi nyugodtan kipihenhessük a nap (és a pocikeményedések) fáradalmait. Nagyon családszerető apuci és így talán kevésbé is maradt ki várandósság élményeiből, aminek nagyon örülök, hogy részese lehet. Ilyen háttérrel könnyű volt még mindig dolgozó nőnek lennem. :) Nade eljött ez a nap is és mostmár nyugodt tempóban (ha tudok olyat) elvégezhetem otthon az utolsó simításokat a babakelengyén (mosás, vasalás), magamon (fogorvos, kozmetikus) és végére járhatok az elintézni valóknak, amit még Nikike érkezése előtt könnyebb lenne lezárni. Az utolsó 7 hétre rendszeresítek néhány, eddig adhoc jelleggel végzett kellemes dolgot, mint például, hogy reggelente zenét fogunk hallgatni (amit a munkába indulások napjain nem mindig tettem meg). Tehát az egymásra hangolódás egy újabb szakasza következik.
Ahogy telik az idő, egyre kézzelfoghatóbb és egyre valóságosabb, hogy hamarosan kisbabánk születik. Hihetetlen érzés! Még most is képes vagyok elsírni magam mások - akár filmeken megjelenő - babukával kapcsolatos élményein is. Csodálatos ez a felfokozott érzésvilág, ami persze a kívülállók szempontjából nem biztos, hogy ugyanilyen pozitív kicsengésű. Dehát ilyenek a kismamák. ;) És azt hiszem a kispapák is hasonló mély érzelmeket élnek meg, csak ők jobban vissza tudják fogni magukat a kinyilvánításban, viszont az öröm perceit igenis el lehet kapni az izgatott készülődésükben, gondoskodásukban, az arcuk rezdüléseiben, ha odafigyelünk rájuk. És mindezért köszönettel és hálával tartozunk támogató, biztonságot nyújtó párunknak, és a már most igazi apukának.
Itt most néhány támpontot szeretnék adni, azzal kapcsolatban, amit nekünk elmondtak a kismama tornán. Nem kell szentírásnak venni, csak az a célom vele, hogy kicsit képbe kerüljünk. A legfontosabb az lesz, hogy a kórházban a szülésznőnkre figyeljünk, Ő segíteni fog és mindent megmond hogyan csináljuk, tehát (bármit csacsogtam itt) amit Ő mond az a helyes és azt kell követnünk!!!
1.) Keményedésre, jósló fájásokra:
* a levegőt (4-5 számolás alatt) szép lassan az ORRON keresztül BEszívni, majd ugyanilyen lassan a SZÁJON át KIfújni. A lényeg, hogy LASSAN, hogy elég oxigén kerüljön be (tehát ne kapkodjunk). Ez az ellazulást szolgálja.
2.) Szüléskor:
--- Vajúdás ideje alatt, tágulási, fájási szakaszban (amikor még nem kell, sőt nem szabad nyomni, csak a fájdalmat tűrni és az dolgozik magának):
Bejött a hideg, sorra betegszik meg mindenki és ez alól én sem vagyok kivétel. Egy héttel ezelőtt egy napsütéses, de hideg délután - minden előzmény nélkül - egyszercsak elkezdett fájni a torkom. Én kis naív azt gondoltram, hogy na majd holnapra szépen elmúlik, biztosan csak egy kicsit hideg volt neki. Hát nem pont így alakult, megkaptam a magam kis sorozatát: torokfájás, dátha (kemény orr- és füldugulásokkal), majd lezárásként köhögés (szegény babócám jó kis hasizom gyakorlatoknak volt-van kitéve). Azért nem panaszkodhatok, mert viszonylag könnyen megúsztam annak ellenére, hogy kismama vagyok... na hogy ezt miért írtam? Csak mert rá kellett jönnöm, hogy a kismamaság és nátha-torokfájás nem igazán összeegyeztethető dolgok.
Normál körülmények között, ha fáj a torkod, akkor első körben irány a patika, vagy a házi gyógyszeres doboz és elő a kis szopogatós tablettákkal, hogy enyhítse a kaparászó érzést, majd esetleg napi 3* is egy kis meleg vízben oldódó enyhébb, mégis üdítő szerecske, a bedugult orra pedig orrcsepp. Na de a várandóság idején mindezek tiltó listán vannak ... és hogy mi marad ilyenkor?
* esténként vizes ruha a torokra, nappal száraz sálacska
* elő az infra lámpával és ha van időd és türelmed, akkor naponta többször is melegítsd az arcod, homlokod, orrod vele (néha fájdalmas, de nagyon hasznos kis segédeszköz)
* és jöhet a sós víz jótékony hatása több formában is: egyrészről gargalizálásra, másrészről a bedugult orrok megsegítésére (ebben az esetben érdemes egy kis Sterimar spray-t is utána küldeni, nehogy a koncentrált só felmarja az orr nyálkahártyáját)
* kamillás inhalálás
* meleg mézes tea a legüdítőbb a módszerek közül
* sok gyümi és zöldség, hogy a vitamin-szintedet jól megemeld
És mindezzel szinte ki is merül a repertoár. Persze, ha nem gyógyulsz és súlyos a dolog, akkor a házidoki-nőgyógyi kettős segít megtalálni a lehetséges és leghatékonyabb módszert. (A kismamáknak is adható Bioparox - helyi hatású antibiotikum, vagy egyéb ilyenkor is alkalmazható orvosi praktikák, gyógyszerek, de ezeket nem szívesen alkalmazza sem az orvos, sem a kismama.)
Vannak homeopátiás szerek, amiket egyik doki ajánl, a másik nem, hiszen terhességben nem sok tapasztalat van még ezzel kapcsolatban.
A tanúság, hogy minél több vitamint együnk ebben az időszakban, öltözzünk okosan, és kerüljük a betegeket és reménykedjünk, hogy mindket elkerül a nátha, és az influenza.
Az jutott még eszembe, hogy megkérdezek valaki okosat arról, hogy például a párunknak érdemes-e beoltatni magát az influenza elleni védőoltással, hogy nehogy hazahozza nekünk, majd később a babócánknak az betegséget a járványos időszakban. Vagy ez ellen nem ad védettséget? Attól még hzahozhatja, ha Ő nem is betegszik meg? Jó kérdés.
A héten ismét védőnéniztem. :) Akinek ilyen aranyos és segítőkész támogatója van az szívesen várja az újabb találkozásokat.
Megszámolta ismét és a kislánykánk szíve dobbanását, és 136-ot mért egy perc alatt. A kis fürge. ;) Igaz most nehezebb volt megszámlálni, mert sokat mocorgott közben, de azért sikerült.
A vérnyomásom 80/70. A méh magassága 32 cm, a haskörfogatunk 94 cm-re növekedett, a súlyunk ;) pedig átlépte a bűvös kerek határt és 71 kg-nál jár most. Ez azt jelenti, hogy a várandósság 32. hete alatt 12 kg-al gyarapodtunk. Ha így folytatjuk, akkor 16 kg körül állunk meg. Most még a poci mögé jól elbújik az egyéb súlyfelesleg, de majd a szülés után kiderül mennyi is a valós plusz. A napokban majd újabb pocifotón lehet megszemlélni a gyarapodásunkat. ;)
Már nagyon itt az ideje, hogy beszámoljak végre a kismama tornáról és az ezzel kapcsolatos élményeimről.
Már az első alkalommal úgy mentem oda, hogy fájósan és nagyon keményedett a pocim. Úgyhogy azt gondoltam, hogy nem fog jól esni majd a torna, de azért próbáljuk meg, ne ítéljünk látatlanban. Azóta tudom: jól tettem, hogy mégsem hagytam ki!
Nálunk egy gyógytornásznő (két gyermek anyucija) tartja a foglalkozást, aki a saját tapasztalatait is beépíti a gyakorlatokba, az átadandó instrukciókba. Tehát nálunk egy kismama torna úgy néz ki, hogy először gyakorlatokat végzünk, majd következik egy kis légzéstechnika, végül relaxációval zárunk.
A gyakorlatok nagyon kis finom mozgásokból állnak, és főként olyan pozíciókban, hogy ne terheljék és ne préseljenek lefelé, a gát felé. Így a néhány álló helyzetű gyakorlat után többnyire fekvő, de legalábbis földközeli pozícióban tornázgatunk aprócska mozdulatokat használva a karok, has, láb és egyéb izmok erősítésére, kimozgatására. Nagyon kellemes érzés ez a "kismama aerobik". ;)
Utána jön a légzéstechnika gyakorlása, amit majd a vajúdáskor és szüléskor tudunk használni. Erről, ahogyan a homeopátiás dolgokról is, külön beszámolok majd.
Végezetül egy kis relaxációval vezetjük le a mozgást. Ennek célja az ellazulás és a kisbabánkkal való kapcsolat teremtés. Az első ilyen alkalommal azt képzeltük el, hogy mellettünk fekszik a kis babukánk, mi pedig Őt nézzük. Csodás élmény és csodás látvány volt! Szinte leírhatatlan. Van egy fotó, egy kis kékszemű csöppségről, aki nagyon hasonlít az akkor megjelent képre, így ha erre ránézek, akkor azok a borzongatóan szép érzések is átjárnak.
Ugye milyen gyönyörűséges? :)
Pénteken (vagyis 2007.10.05.-én) ismét kötelező UH-on voltunk. A doki bácsink tüzetesen megnézte a kicsikénket. Szépen növöget, korának megfelelő méretekkel rendelkezik. (Igaz, hogy itt a kórházi UH-on mindig egy héttel kisebbnek mondja a lánykánkat, de igazából ez program- vagyis gépfüggő, és már alapban előre tudom, hogy ebben a kórházban így lesz.)
A bébikénk a mai napig bőszen fogja a kis fejecskéjét és úgy szundizik az UH-k alkalmával. De a múltkori szemezgetés óta nem várjuk el, hogy ébren várja a találkozásokat (mert most 2 órát várakoztunk mire sorra kerültünk, kicsikénk addig is édesen nagyon sokat mocorgott, meg csuklott is, de végül a vizsgálat idejére csak visszaaludt). Örülünk, hogy ennyit is láthattunk belőle.
Tehát a méreteink és egyebek:
Magzat fekvése: K- Koponyavégű fekvés
BPD: 79 mm (koponya keresztirányú átmérő)
AD: 75 mm (hasátmérő)
Fl: 56 mm (combcsont hossza)
Placenta helye: H - Hátsó falon
Placenta érettsége: 2 - Grannum II.
Magzatvíz: A - átlagos
FHR: 144/ min
Az érvényben lévő szakmai protokoll szerint végzett vizsgálat során jelenleg durva, kóros eltérésre utaló jel jel nem látszik.
A méhlepényünk elkezdett érni (csúnya szóval öregedni), az UH szerint a 2. kategóriába léptünk. Ebből is látszik, hogy közeledik az idő, vagy csak az én korom teszi. ;)
Méhlepény érettsége (kategóriák jelentése):
0: sima magzati felszín, homogén szerkezet
1: enyhén hullámos felszín, mészszemcsék közel a magzati felszínhez
2: szabdalt felszín, mészlerakódásk az anyai felszín felé tolódnak
3: érett lepény, fészkes mészleraakódások
Tehát a méhlepény érettsége II. kategória olyasmit jelent, hogy alig van itt-ott egy meszes foltocska. Ezzel a lepénykével tehát még jól bírja a rendszer. A doki bácsink, egy ilyenkor szokásos keringés vizsgálatot (flowmetria) is végzett a köldökzsinóron, ami nagyon szép eredményt mutatott. Vagyis a bébikénk ellátása nagyon jó a köldökzsinóron keresztül.
A neten olvastam olyat, akinek a méhlepény érettsége 30. héttől fogva 3. fokozatú volt. Ez azért ritkább, akár már szülés közeli állapotot is jelenthet, de nem feltétlenül. Volt olyan kismama, akinek már 26. héten 3. fokozatú volt a méhlepény, és a 39. héten szült. A II. érettségü lepény, nem ad okot agodalomra, amíg jó az áramlása, és nálunk így van!!! :)
