Hétfőn megejtettük a havi rendszeres jelenésünket a választott nőgyógyászunknál. Most UH nem volt, az majd pénteken lesz a kórházban. Ez lesz a III. kötelező UH, amire a 28-32. hét között szoktak berendelni.
Tehát a doki bácsink megvizsgálgatott, kikérdezett. És az eredmény: a méhem szépen fejlődik, növöget, viszont a külső méhszáj egy picit elkezdett kinyílni, így az eddigi C3000-es minősítés helyett már C2100-at kaptunk. Ez azt jelenti hogy a méhnyak 3 cm-ről 2 cm-re rövidült, és hogy a külső méhszáj 1 cm-re kinyílt. Persze ezzel még a 40. hétig is ki lehet húzni, főleg, hogyha az okokat sikerül megszüntetni.
Az egyik, amit kezelni kell, hogy a felfázós antibiotikus kúrám hatására megjelentek - az ilyen előzmények után bárkinél előforduló - gombák. Hiába kezeltük akkor azonnal, még megelőzésként, mára mégis a flórám részévé váltak és sajnos olyan hatásuk van, hogy felpuhíthatják (ezzel nyílásra késztetve) a méhszájat, ami a vizsgálat alapján el is kezdődött. A másik, hogy a pocifeszülésre eddig kapott Magnézium adagomat napi 3*2-re emelte, és még kaptam mellé Diaphyllin-t, ami a sima izmok lazításában segít, így a méh is kevésbé keményedik (vagyis jelentkeznek fájások) a segítségével, másrészről enyhén vízhajtó hajtású, ami így a várandósság vége felé szintén jól jöhet. Úgyhogy most lekezeltek. ;)
Az esti kismama tornán is kaptam javaslatokat: ne álljak, ne üljek túl sokat egyszerre, sétáláskor néha esetleg pihenjek meg: enyhén behajlított lábakkal, derekammal egy kis falrésznek támaszkodva, tehermentesítve ezzel a medencémet. Próbáljak úgy ülni, feküdni, és tornázni is, hogy a medencém kicsit fentebb legyen, ezzel a méhszáj fentebb, mint a has, hogy a babuka súlyából adódó a méhszájra lefelé ható gravitációt kicsit kicselezzük, csökkentjük. Tehát a torna is mehet tovább, csak a lefelé préselő gyakorlatokon kell spórolni. És, amit még Ő is fontosnak tart és javasolt az a keményedésekre is jó (orron lassan be, szájon lassan ki) légzéstechnika. Ezt szerencsére Ingridtől már megtanultam, szívesen alkalmazom is a szükséges helyzetekben, és tényleg nagyon hatásos.
Orvosommal beszéltünk a köldökzsinórvér levételről. Szerinte már egyre ügyesebb dolgokat művelnek vele külföldön, úgyhogy akár segíthet is valamikor a kicsikénknek, vagy bármely közvetlen rokonának, de emellett azért a távoli tágabb (a test más sejtjeiben hasonlóan meglévő) lehetőségekről, kutatásokról is beszélt. Összességében nagyon diplomatikus volt és mind mellette, mind ellene megvoltak az érvei, tehát se meg nem erősített, sem el nem tántorított a lehetőségtől. Úgyhogy a döntés rajtunk áll.
A másik nagyon jó dolog, hogy a mi szülészünk nagyon otthon van a szakterületén használandó homeopátiás szerekben. Úgyhogy már fel is írta nekünk a beszerzendő, általa legfontosabbnak tartott 4 homeopátiás gyogyót, amik segíteni fognak a szülésre felkészítésben, majd a szülésben is. Erről később részletesen beszámolok.
.jpg)
.jpg)
Kicsikénk most a harmadik trimeszter kezdetén már körülbelül 900 gramm súlyú és 34 cm hosszú. A tüdők, a máj és az immunrendszer már működőképesnek számít, de még szüksége van a fennmaradó három hónapra ahhoz, hogy elérje érettségének maximális fokát. Külseje nagyon hasonlít ahhoz, amilyen újszülött állapotában lesz, bár még sokkal kisebb és vékonyabb, és a bőr alatti zsírszövet hiánya miatt eléggé ráncos. 
Minden nap új meglepéteseket, új élményeket nyújt számunkra (és mindez már nem csak az UH képekben merül ki). Ahogyan telik az idő egyre kézzelfoghatóbbá válik kicsikénk létezése, mocorgása és kis egyénisége is. Fokozatosan egyre érezhetőbben és egyre határozottabban tornázgat a pociban. Még nem tudjuk egyértelműen megállapítani, hogy éppen mit dug ki a poci falához, de mivel tudom, hogy többnyire fejjel lefelé tölti a napjait, így a legalul mocorgó (időnként hugyhólyag próbáló ;) ) gömbölyűség valószínűleg a kis buksija, a köldök melletti 'labdácska' pedig a popsikája lehet, máshol inkább éles kis csontikákkal, vagy apró kapargászással masszírozza a hasfalam. Mindezek a produkciók egyre erőteljesebben jelentkeznek, időnként olyan érzést keltve, mintha teljes fordulatot tenne és a fejjel lefelé vagy felfelé fordulás közepette billegtetné a pocibőröm és belső szerveimet. Persze valószínűbb, hogy ennél kicsit kisebb mozdulatokat tesz és pl. a kis tengelye körül fordul, vagy csak helyezkedik alkalmazkodva az én helyzetváltozásomhoz, miközben óriási földrengéseket, hegy és völgyszerű képződményeket produkál elég látványosan, néha szemkápráztató módon. Tegnap például a pocim bal oldala teljesen belapult, a jobb oldala pedig mintegy óriási dombocskaként dudorodott és ez így volt kényelmes neki.
Az elmúlt hónapok során a szemhéja zárva volt, hogy a retinája megfelelően kifejlődhessen. A folyamat még nem zárult le, a csecsemők nagy része kékesszürke vagy sötétbarna szemmel születik, a végső szemszínük azonban csak kilenc hónapos koruk körülre alakul ki, de fény-érzékelésük elkezdődött. Ezen a héten elkezdi nyitogatni a szemét és gyakorolni a pislogást. A méhben némi fény is dereng, és ezt 'látva' különbséget tud tenni a fény és a sötétség között. Ezek szerint egyre inkább érzékeli a nappalok és éjszakák váltakozását a fényváltozásokból is. Nagyon érdekes, hogy valamilyen rendszerességet már eddig is fel lehetett fedezni az aktív és pihenős időszakok ismétlődésében, gondolom a hangok és az étkezés már korábban is segítettek neki a 'tájékozódásban'. Hiszen Ő már hall engem (kívül-belül ;) ), és a körülötte levőket is. Sokan feltételezik, hogy a méhben csönd és nyugalom van, de valójában a babát már régóta zajok veszik körül. Hallja a szívverésem, bélmozgásom és más testfunkcióim zaját, csakúgy, mint a külvilág hangait. Nem csoda ha reagál ezekre az ingerekre, a megszokott és új hangokra. A héten apucival elkezdtük nézegetni a babadalok választékát is, és rendeltünk is néhány lemezt. Kíváncsian várjuk, hogy melyik fog majd tetszeni neki. :) Néhány héttel ezelőtt még csak én érezhettem kicsikénk rúgásait, mozgását, mostmár mások is érzik sőt láthatják kívülről. Jó érzés ezt megosztani másokkal. 
Nem tudom, hogy mindez a front, vagy a telihold játéka, de ha erre a számra: 100, és vele az idő pörgésére gondolok, akkor egészen elérzékenyülök, már reggel is a könnyeimmel küszködtem. Azt hiszem, hogy a saját kis-óriási örömünk mellett az adja az okot az alapfeszültségre, hogy egy kedves barátnőm nagy várakozásban van, hogy kiderüljön innetől rájuk is a boldog 9 hónapnyi készülődés vár-e, hogy találkozhassanak a kis babócájukkal. Ilyen szempontból nagyon lassan telnek a napok, és minden percét velük izgulom át. Sokat gondolok Rájuk!
Még nem nehéz a terhem, de néha a nagy séták közepette azon kapom magam, hogy olyan mintha pingvinesen(nem tudok jobb szót rá) járnék. Nagyon muris érzés és remélem azért még nem látszik, korai lenne. ;)
A kicsikénk most a 25. héten már közel 700 gramm és 31 centi fejtetőtől a talpáig. A bőr kezdi elveszíteni átlátszóságát, de még mindig olyan gyűrött, mint egy kölyökkutya bundája. Az orrnyílások elkezdenek kinyílni, a magzati tüdőben kifejlődtek az erek, és a baba légzőmozgásokat végez. A gerinc szerkezete - 33 csigolya, 150 ízület és mintegy 1000 szalag - erőteljes fejlődésnek indul. A csontok egyre erősebbek, és a kézügyesség is fejlődik: kis ujjait már ökölbe tudja hajlítani. Vajon ennek köszönhetőek a jó kis bokszmeccsek és az időnként és helyenként kidudorodó poci? ;) 
