Babuci

Rövid-tömörre sikeredett ez a hét, úgyhogy hol erőm, hol időm nem volt géphez ülni. Most címszavakban azért megpróbálom pótolni :)

A múlt héten egy kis felfázáson estem át. No nem volt olyan vészes, de ha kismami az ember akkor jobban odafigyel és óvja magát, ezáltal a csöppségét. Hogy honnan szerezhettem be nem tudom, mert igyekeztem vigyázni magamra: elkerültem a fürdőket, nyilvános mosdókat, próbáltam a szélvészként változó időjáráshoz öltözékemben is minél inkább alkalmazkodni. Ezek szerint sajnos nem a legnagyobb sikerrel, de pár nap alatt jobban lettem. Már örültem, hogy milyen jól megúsztam és milyen ügyesen kezeltem a helyzetet, amikor is a héten (tegnap) jött az újabb forduló egy kis csalánkiütés formájában. Először a nyakam és pocim kezdett pirulni, majd teljes valómban is ellepett a viszketeg pír. Aminek színe még mindig árulkodó, de talán a kellemetlen érzés visszaszorult kicsit. Persze azért estére még kiderül, hogy beborul-e, vagyis ismét vakarás ellenes háborúba kell-e kezdenem. A legnagyobb probléma, hogy erre van egy antzihisztamint tartalmazó gyógyszer (szuri), ami pár nap alatt elmúlasztja ezt a kórságot, de egy kismami sajnos ezekkel nem védekezhet, úgyhogy marad a jól bevált rázókeverék. Most megélem, hogy milyen lehet gyermeink számára a pezsdítő vakarászást tiltó gyermegbetegségek átvészelése. :( Hát nem egy üdítő állapot. Mellette pedig irtózatosan álmos vagyok, péntek lévén hamarabb be is kell fejezni a munkanapot ;)

A másik fontos dolog, amiről majd szeretnék bővebben is írni az a kismama-klub, ahol tegnap két órát töltöttem :)

Nagyon sok hasznos gyakorlati tanácsot adott és mutatott be a védőnénim azzal kapcsolatban, amikor már velünk lesz a picikénk. Ilyen témákat érintettünk: szoptatás, pelenkázás, öltöztetés, büfizés, köldökcsonk kezelése, fürdetés, betegségek, a szervezet változásai. Tehát nagyon sok hasznos tanáccsal tértünk haza. Ezeket majd igyekszek rendszerezni és leírni, ha beszámítható leszek ;)

A kicsikénk mostanra már közel 28 centi és több mint 40 deka. Egyre nagyobb lesz, és ahogy folyamatosan készül a méhen kívüli életre, az agya fejlődésnek indul és az érzékszervei egyre érettebbé válnak: az agy és az idegvégződések elég fejlettek ahhoz, hogy érzékelje a tapintást. Ha éneket, zenét, hangot hall, reagál rá - minél többször lépnünk vele kapcsolatba, annál valószínűbb, hogy a terhesség alatt hallott hangok a születése után is megnyugtatóan hatnak rá. Szemhéja és szemöldöke már kialakul, az orra is kezd emberi, vagy legalábbis csecsemőformát ölteni, ahogy kialakul benne a porc. A nemi szervek fejlődése is folytatódik: a fiúknál a herék megkezdik a leszállást a hasüregből a herezacskó felé, míg lányoknál már kialakultak a petefészkek, a méh és a hüvely.

Az utóbbi héten nagyon meglendült kis leánykánk lakosztályának mérete, mostmár egyértelmű pocival rendelkezek. Erre már nem csak a környezetem figyel fel mint látványra, hanem én is, hiszen bizonyos dolgokat máshogyan kell csinálnom az átrendeződött formám miatt. Így jártam a pakolásnál is, amikor a lehajlást már kicsit másképpen kellett végrehajtanom, vagy amikor nem sikerül átcsusszannom a megszokott keskeny helyeken és például a vásárláskor fizetésnél már oldalazva érdemes kipakolnom a bevásárló kocsiból... és még sorolhatnám. Tehát kezd 'súlyosbodni' a helyzetünk. ;) Jobban oda kell figyelni az új akadályokra.

Az írják, hogy 'szerencsés' lenne, ha mostantól már nem nagyon kényszerülnél hosszú álldogálásra vagy üldögélésre. - Pontosan így van! Ezzel kapcsolatban megtapasztaltam kicsi lánykám figyelmeztető jelzéseit. Hát nem kis határozott, önálló csajszika?

És amit még a vizesedés és súlygyarapodás kedvezőtlen hatásainak kezelésére ajánlanak:

A baba gyarapodásával a te súlyod is egyenletes növekedésnek indul, és ennek leginkább a hátad és a lábaid látják kárát. Az egyik leghatásosabb ellenszer a rendszeres mozgás. A gerincközeli és a medence környéki izmok erősítése felvértez a görnyedt tartás ellen, de fontos, hogy napjában többször tudatosítsd magadban, hogyan tartsd magad egyenesen, és húzd ki a vállaidat. Ez nem csak azért kívánatos, mert a mellkas tágításával több oxigénhez juttatod a magzatot és magadat, de elkerülheted a nagy pocakkal járó előnytelen testtartást is. A láb dagadása szinte elkerülhetetlen a terhesség ideje alatt, bár igazán a harmadik trimesztertől válik látványossá. Ha már most észleled, fogyassz minél több folyadékot, és polcold fel a lábaid pihenés közben. Ha nem muszáj, ne ácsorogj hosszabb ideig, és próbáld meg elkerülni a csoszogást is. A vádlik erősítése - például lépcsőzéssel - elősegíti a vér könnyebb áramlását, és csökkenti a boka környéki duzzanatot.

A láb fájdalma és dagadása elég gyakori velejárója az áldott állapotnak, de van pár trükk, amivel megpróbálhatod elkerülni az alsó végtag fáradtságát. Ha ülőmunkát végzel, egy kis sámli segítségével emeld meg a lábaidat annyira, hogy a térdek magasabban legyenek, mint a csípő. Ne járj lapos sarkú cipőben vagy papucsban, még nyáron se - ezek a lábbelik különösen erős terhelésnek teszik ki a hátat. Ez természetesen a tűsarkakra is vonatkozik. A legjobb, ha a cipőnek van egy kis sarka, és nem szorítja lábfejet és a bokát. Ha már a terhességed előtt tudomásod volt a lúdtalpadról, de nem nagyon foglalkozták a kérdéssel, most feltétlen keress fel egy ortopéd szakrendelőt, ahol masszív lúdtalpbetétet írnak fel. Minél többet nyomsz, annál nagyobb teher nehezedik az amúgy sem erős szalagokra, és a többletsúly maradandó károkat is okozhat bennük.

Íme bemutatkozik a mi kis drágánk babakocsija, amit nemrég már említettem:

A cím abból adódik, hogy sok fiús anyuka piros színű babakocsit vásárol a csemetéjének, nem törődve az elvárásokkal, hogy a fiúnak kék, a lánynak pedig piros ill. rózsaszín dukál. Ilyenkor szokták mondani, hogy a menő fiúcskáknak piros Mc Laren jár. Hát mi is szakítottunk a hagyománnyal és a leánykánk kék színű babakocsit kapott.

Nagyon sokat jártunk utána, több kocsit (újakat, használtat) és több helyen is megnéztünk, kipróbáltunk, tanácsokat, tapasztalatokat hallgattunk meg. Persze a sok utánajárás mégis egy hirtelen döntésbe torkollott. Eredetileg nagyon drágálottuk ennek a típusnak az árát, így minden előnye ellenére elvetettük, és csak egy meggondolatlan ihlet hatására kérdeztük meg, hogy a tavalyi kollekció egyetlen darabját nem lehet-e akciósan elhozni. Legnagyobb megdöbbenésünkre lehetett. :) Úgyhogy gyorsan kellett dönteni, hát döntöttünk.  Ez lett az a babakocsi, amit kiválasztottunk a babukánknak és ami majd megszólal, annyira profin van kiképezve. Minden kényelmi funkció megtalálható benne: puha, mégis határozottan tartja a kis hátát, van helye fészkelődni benne, de a kiképzése miatt mégsem borul oldalra, szép nagy felfújható kerekei révén a fektethető sportkocsi is segít a finom elringatásban, napfény tetője több pozícióba dönthető, hogy ne süssön a kis szemébe a nap, de el van látva egy kis áttetsző résszel ahol a nap nem tud áttűzni, mégis figyelemmel követhetem lánykánkat. A hordozó és a mózes egy mozdulattal felcsatlakoztatható a vázra. És ami még nem jut eszembe...

Tehát igyekeztünk a legjobbat biztosítani a kicsikénknek, de mégsem akartunk elszállni teljesen. A kényelméből nem adtunk alább, viszont a színét tekintve - szerintünk egy nagyon szép - de tavalyi verziónál állapodtunk meg, mivel ezt sikerült akciósan megvásárolni. Reméljük sikerült a kicsikénk kedvére tenni!

Tegnap már szépen össze is szereltük, felpumpáltuk, tologattam, helyet csináltam neki, hajtogattam össze vissza - vagyis igyekeztem kitapasztalni. A kereke egy gombnyomással eltávolítható, ez a nagy kerekeknél szállításkor előny. Nagy hajtogatási igyekezetemben sikerült egy olyan akció is, hogy egy kis része csavarjaira esett szét. Drága párocskám nem esett kétségbe, gyorsan megoldotta a dolgot, úgyhogy azóta is teljes pompájában virul az új szerzeményünk az új (talán még ideiglenes) helyén! :)

Az utóbbi napokban kipróbálgattam az ajánlott technikákat. Oldalfekvés, (1.) felhúzott lábak és ilyenkor párna a térdek közé, a másik oldalfekvős póz (2.) alsó láb kinyújtva, felső felhúzva, ami alá párna kötegek kerülnek, úgy hogy szinte vizszintesen legyen. Igaz valami hasonlóakat próbálgattam én is ösztönszerűen, de nagyon jó kis tanácsok voltak és egy-egy kicsit mindegyik segített! :) (3.) A hát kitámasztása sima vagy szoptatós párnával, így félig oldalt - félig háton fekvő helyzetet elérve.

A has alátámasztást párnával még nem gyakoroltam, pedig biztosan nagyon jó lenne a kicsikénknek, ha nem 'lógna' a pocimmal együtt. Ennek kitesztelése még hátra van, de csak óvatosan.

Tehát az új segédeszközös alvási pozíciók kényelem szempontjából bejöttek, de a babóca éjszakai mozgáskultúrája így is elég gazdag maradt :), másrészről pedig a csontjaim (forgó és comb) még mindig rakoncátlankodnak a pihenős órákban. A hugom szerint a csipőcsont tágulása miatt is lehet (családi örökség, hogy megérezzük). Úgyhogy arra a következtetésre jutottam, hogy ez ellen bármit teszek, ha akarja, akkor megérzem.

Eszembe jutott róla Juhász Gyula verse, ami anno az esküvőnkön is elhangzott: "Nem tudom mi ez, de jó nagyon! Fájása édes, hadd fájjon, hagyom! Ha balgaság, ha tévedés ám legyen! Ha szerelem bocsásd ezt meg nekem!" - És hát ez szerelem a javából, minden édes fájásával együtt - immár hármónké, EGYÜTT!

Már nem küzdök ellene. ;) Igaz tegnap még úgy terveztem, hogy hamarabb hazamegyek a melóból, hogy lepihenjek kicsit, hátha sikerül egy kiadósat aludnom. Ennek ellenére hazaérve elkezdtem pakolászni - megjelent a fészekrakási ösztön - és  helyet csináltam a másik szoba szekrényében, hogy a leendő gyerekszobából minden nem oda való ruhát, dolgot ki tudjak paterolni az új helyére. A párocskám is igencsak tevékenyen részt vett. A munkát csak akkor fejeztük abba, amikor mindkettőnk gyomra észrevehetően jelzett a korgásával, hogy már régen átléptük a vacsiidőt. Úgyhogy megvacsiztunk, majd néhány apróbb simítás és aznapra elégedetten befejeztük ... volna ... ha nem én lennék. De még be kellett üzemelni a legújabb szerzeményünket, amit a kicsi lánykán kényeztetésére vettünk néhány napja: a babakocsit! De erről majd legközelebb ;)

Tehát tegnap nagyon felpörögtünk, és hullára fáradtunk. Mit gondoltok ezek után hogyan aludtam? Hát egy óriásit! Igaz hajnalban most is felébredtem, hogy fájok, de egy apró séta után úgy aludtam vissza mint a huzat :) Úgyhogy ma ismét itt vagyok fitten és üdén! :-D :-D :-D

A munka és a pihenés az a két dolog, amit mostanában a kicsi lány szívesen szabotál. Persze Ő nagyon kis ügyesen csinálja, csak az anyuci tapasztalatlanságából fakad a figyelmeztetés szükségessége.
A munka, ami sok üléssel jár, mostanában nem az erősségem. Valószínűleg a kényelmetlen széknek, vagy helytelen testtartásnak köszönhetően a kis hercegnőnk odafigyel, hogy mindig betartsam az óránkénti sétás pihenőt. Ilyenkor szépen szól, hogy na akkor anyuci hopp, szépen állj fel, ami úgy néz ki, hogy addig matat amíg fel nem állok és akkor mint aki jól végezte dolgát megpihen. Gondolom ekkor már valójában ismét elég helye lesz a pocikámban, és már nem kell fészkelődnie, mint ahogy ülő helyzetben, hogy kényelmes helyet találjon. Úgyhogy nagyon kis kommunikatív leányzó, és nagyon helyesen odafigyel az egészségünkre ;)
A pihenés az már nem olyan egyszerű dolog, olyankor nem megoldás az óránkénti séta, ennek ellenére időnként, amit főként az elalvás előtt, vagy ébredésekkor észlelek, szambát jár a pocimban a kiscsaj. Általában nagyon élvezem a mocorgását, ahogy írtam is már, hihetetlen élmény, csakhát az éjszakában ezzel nem hagy pihenni és néha azt is kellene (közben elnyomtam egy álmos ásítást). Azt gondolom, hogy amikor huzamosabb ideig teszi, olyankor többnyire azért fészkelődik, mert nem stimmel valami a fekvőhelyével. Ilyenkor kicsit igazgatom magam, vagyis 'újraágyazok' Neki, megsimizem a pocim és ezzel megnyugszik Ő is.
A másik, ami nehezíti a kiadós alvásokat, hogy nem mindegy milyen pózban alszok. Háton a kicsike és a saját vérellátásom miatt nem ajánlott, ez kilőve, másrészről pedig úgy igazándiból hason már régen nem megy (cickós és pociféltés miatt). Marad az oldalazás. Az viszont sosem volt erősséggem, de most lesz időm begyakorolni... egyszer majdcsak sikerül rájönnöm a csínyjára is, mert mostanság igencsak félresikeredik. Hol a lábam zsibbad el, hol a forgóm fájdul bele. De mindig sokszor és korán is ébreszt. Most még párnákkal bénáskodok, de nem jön sehogy az ihlet, ami megoldaná a kényelmi problémámat.
Ha már magamtól nem megy, akkor Ingrid ajánlotta a szoptatós párnát. Azt még első körben be kellene szerezni, abból is valami jót és tűrhető áron ;) Valami javaslat? Aztán pedig jöhetnek a használati segítségek.
De azért nem panaszkodok még így az elején, ügyeske vagyok, és csak belejövök majd! Hiszen tudom, hogy később még ilyenebb lesz a helyzet, de akkorra már profi szundi leszek. ;)
Addig pedig éjjel próbálkozok, nappal pedig egyre többet ásítozok ;)

Ui.: Az utóbbi napon arra jutottam, hogy esetleg még az rásegít a dologra, vagyis ok lehet, hogy a babák és az idősek többnyire frontérzékenyek. Talán a mi kis lánykánk is bőségesen megéli a frontok átvonulását, ami az utóbbi napokban ismét bőven kijut nekünk, én pedig baba- és mocorgás érzékeny vagyok, tehát rám is kihat közvetlenül és közvetetten is az időjárás ilyen sűrű, gyors változása.

Nekem mint dolgozó kismamának nagy szerencsém van a munkahely adta lehetőségekkel, környezettel, hiszen nagyon kellemes klímát biztosító reluxával, szalagfüggönnyel ellátott ablakokkal és mindemellé még karbantartott légkondival biztosítják kényelmünket. Úgyhogy napközben simán koncentrálhatnék kizárólag a munkámra, de azért nem megy ez ilyen simán, hiszen a Tündérkénk szinte minden percemben jelen van ;) és a koncentráció megoszlik. A munkás hétköznapok estéin pedig általában óvatos programokat szervezünk, most hogy  több mint egy hete 35-40 fok közötti hőmérséklet, szó szerint hőguta lepte el kicsiny országunkat. Szerencsénkre a lakáskánk elég jól tartja a hőt, így nem melegedett fel nagyon, kellemes egy kismami részére is.

A probléma ott kezdődik, amikor várandósság kötelezettségeit teljesítő körútra kényszerülök: vérvétel, UH, védőnéni, beutalók intézése, és még sorolhatnám. Pedig a párocskám nagyon sokat segít, kímél minket és a lehetőségeink szerint minél több helyre elvisz autóval. De ilyen időben akkor sem egyszerű dolog a megszokott és jó közérzetet biztosító kis kuckóból órákra kibújni a fojtogató 40 fokos melegbe. És érdekes módon nem is magával a hőséggel van a gond, hanem amikor a légkondis hűsből kilépek a forróságba, és utána amikor felhevült testel belépek egy másik lehűtött szobába, ez az a hirtelen hőváltozás, vagyis ezek sorozata, ami megviseli most a szervezetem. Erős csajszi vagyok, és meg is lepődtem, de tudomásul kell vennem, hogy MÁS ÁLLAPOTBAN VAGYUNK.

A kismamák, ahogy a csöpp babócák is érzékenyek ezekre a hőmérsékleti végletekre, valamint a mostanában fejünk fölött sorra átvonulgató frontokra, hőhullámokra, úgyhogy ebben az időszakban jobban oda kell figyelnem magunkra. Azt hiszem hogy nem véletlen az sem, hogy az utóbbi héten nagyon sok kismama szült meg, és többnyire nem az eltervezett időben.

Nálam, nálunk mindennek a hatása kétféleképpen jelentkezett. Egy esetben a hirtelen hőváltozásnak 'köszönhetően' erősebben, amikor a hőségből egy hűtött üzletbe lépve kis idő elteltével teljesen kivert a hideg veríték, és ájuláshoz közeli állapotba kerültem. Ekkor megálltam és a bevásárló kocsira támaszkodva, közben egy kis ételt-italt és főként nagy levegőt magamhoz véve próbáltam észhez térni, ami szerecsére sikerült is. Párocskám hősiesen babusgatott, ápolgatott és azóta is nagyon vigyáz rám hasonló helyzetekben. (Igaz aznap délelőtt egy vérvétel-sorozat miatt nem a szokásos étkezési rendemet követtem. Talán ez is rásegítethetett, közrejátszhatott.) A másik típusú hatás, amit nem igazán lehet elkerülni, az a fronthatás. Ilyenkor valószínűleg a kis babukánk is megérzi, hiszen a méh nem a megszokott módon, hanem nagyon kellemetlen ('majd leszakad') érzés kíséretében megkeményedik. A legjobb rá egy kis nyugtató pihenés, relaxa akár egy MagneB6 kíséretében és kicsikét enyhül az érzés.

Tehát ebben a változó, mégis kánikula időben nagyon oda kell figyelnie egy kismamának magára, és ezzel óvnia csemetéjét. Most szó szerint kellemes és szép időt kívánok!

Tehát a tudatos - testi és lelki - várandóság nem a féltésről és aggódásról, hanem az odafigyelésről, tudatos szeretettel teli együttélésről szól.